Bujdosóné, Papp Andrea ; Gesztelyi, Hermina ; Láposi, Terka: A tér szerepe a gyerekkultúra közvetítésében. In: Kempf, Katalin; Polyák, Zsuzsanna; Vincze, Beatrix; Pálkuti, Anikó; Patonai, Gábor (szerk.) A művészetpedagógia múltja és jelene – reformpedagógia, életreform, gyermekkultúra: 5. ELTE Művészetpedagógia Konferencia, Budapest, Magyarország : Magyarországi Reformpedagógiai Egyesület (2023) pp. 246-265.
A tanulmány egy, a hazai pedagógusképzésbe beillesztett játszóház és alkotóműhely bemutatására vállalkozik. A tér ki- és átalakítása a művészettel nevelés korszerű szemléletével összhangban történt, így képviseli a művészeti ágak koherenciáját, illetve e művészeti eljárások szabad, autonóm és felelősségteljes alkalmazását. A játszó- és alkotótér esztétikája az inspiráló, kísérletező tevékenységeket, a komfortzónából való kimozdulást szolgálja, belső kialakítása, dinamikus átalakításának lehetősége biztosítja a spontaneitást, az improvizációt, de az irányított befogadást is. Tapasztalataink szerint ez a tér kiválóan alkalmas innovatív művészeti projektek és képzések megvalósítására, a különböző módszerek és jó gyakorlatok kipróbálására, adaptálásra. A művészetpszichológia, a művészet- és múzeumpedagógia kérdésfelvetéseit, a gyerekkultúra közvetítésének lehetőségeit, a gyerekről való gondolkodást egészítjük ki gyakorlati tapasztalatainkkal.
Gesztelyi, Hermina ; Bujdosóné, Papp Andrea: Irodalom - tér - pedagógia : A gyerek- és ifjúsági irodalom közvetítése a Buborékban.MESECENTRUM – AZ IGYIC IFJÚSÁGI ÉS GYEREKIRODALMI FOLYÓIRATA (2022) pp. 1-13.
A tanulmány célja térpedagógiai, térpszichológiai és térpoétikai belátások gyakorlati alkalmazásának, alkalmazhatóságának bemutatása. A tanulás tereire vonatkozó megállapításokra támaszkodva a téralakítást és térhasználatot elemző példáink az irodalmi élmények közvetítésének és befogadásának felsőoktatási intézményi gyakorlataira fókuszálnak. Eddigi tapasztalataink azt mutatják, hogy egy újszerű tanulási környezet, a változatos nonformális tanulási színterek kialakítása jelentős pozitív változást hozhat a tanulás-tanítás hatékonyságában, ha illeszkedik hozzá a pedagógusszerep és az irodalomtanítás, az irodalmi nevelés korszerű módszertana is.
Bujdosóné, Papp Andrea: Én(sz)építő szövegek: Identitásformáló gyerekirodalmi alkotások
In: Bujdosóné, Papp Andrea; Gesztelyi, Hermina (szerk.) A teljesség harmóniája I. : A művészettel nevelés értelmezései. Debrecen, Magyarország : Didakt (2020) pp. 93-117.
Bujdosóné Papp Andrea: "Hát te ki vagy?": Én(sz)építés a művészetek eszközeivel
In: Bujdosóné, Papp Andrea; Gesztelyi, Hermina A teljesség harmóniája II. : A művészettel nevelés kreatív élményei. Debrecen, Magyarország : Didakt (2020) pp. 71-94.
A gyerekirodalmi szövegek identitásformáló szerepének ‒ elsősorban kognitív pszichológiai, gyermeklélektani, műfajelméleti szempontú – feltérképezését, jellemző szövegpéldáit A teljesség harmóniája I. kötetben megjelent Én(sz)építő szövegek. Identitásformáló gyerekirodalmi alkotások című elméleti jellegű, alapozó dolgozat tartalmazza. A „Hát te ki vagy?”: Én(sz)építés a művészetek eszközeivel ?": Én(sz)építés a művészetek eszközeivel tanulmány pedig azt a folyamatot igyekszik megmutatni, melynek során a gyermeki énfejlődést érintő irodalmi alkotások saját, egyéni élményeinket is képesek előhívni, és a közös befogadás és alkotás során mozgósítjuk ‒ felfedezzük, megéljük ‒ a változatos, komplex személyiségformáló lehetőségeket. A művészettel nevelés hatásmechanizmusait Mira Lobe A kicsi én én vagyok című verses meséjét középpontba állítva példázzuk. Az én-keresés és az én-megfogalmazások művészi megközelítéseiből, értelmezési lehetőségeiből igyekszünk néhány lehetőséget megmutatni. A témafeldolgozás során a kiinduló, vezető modalitás a verbalitás: a művészi, irodalmi nyelvhasználat – asszociációs, szimbolikus, strukturális, zenei – élményéből próbáljuk előhívni az egyéni értelmezéseket.
Bujdosóné Papp Andrea: Gyermeknyelv - mesenyelv : A meseélmény szerepe a kommunikációs kompetencia fejlesztésében. In: Bujdosóné Papp Andrea (szerk.): "A gyermeknek mese kell". A mese szerepe az óvodai és iskolai nevelésben. Budapest: Hagyományok Háza, pp 69-94 (2017)
A mese és a nyelv, nyelvhasználat is varázseszköz a kisgyermek számára: velük, általuk ismeri meg a világot, fedezi fel önmagát, gyarapítja ismereteit. Mindkettő sajátos céltudatos megfigyelés, szándékos emlékezés, kapcsolatfelvétel, együttműködés, egyfajta tudatos kommunikatív viselkedés. A gyermek beszédtanulásánál döntő tényező az érzelmi alapon megvalósuló utánzás. A mese nyelve élményminta a gyereknek, így egyben beszédfejlődésének a biztosítéka is. Minél inkább belefeledkezik a gyermek a mesébe, annál inkább megindulnak benne a tanulást előidéző folyamatok. Az új helyzetek mind bonyolultabb gondolkodási műveletekhez, érzelmi, esztétikai befogadáshoz teremtik meg a belső, pszichés feltételeket. A mese verbalitása pedig ösztönző, tökéletes kommunikációs minta. A tanulmány bemutatja a gyermeki beszédfejlődés legfontosabb állomásait, az örömmel beszélés élményének a feltételeit, a mese szerepét a gyermek életében és bőséges mintát nyújt a meseélményre épülő nyelvi- kommunikációs fejlesztőjátékokból, módszerekből, technikákból és szakkönyvekből.