A Debreceni Egyetem Gyermeknevelési és Gyógypedagógiai Karán 2018-ban alakult meg a Komplex Művészeti Nevelés Szakcsoport. A különböző művészeti területek szorosabb együttműködése ösztönözte a kezdeményezést, és az a gondolat, hogy az óvodai tevékenységeket – Verselés, mesélés, bábozás, dramatizálás; Ének, zene, énekes játék, gyermektánc; Rajzolás, festés, mintázás, kézi munka; Mozgás – a maguk komplexitásában kezeljük, módszertani elveit összehangoljuk. Elsőként a kar oktatóit vontuk be a folyamatba, így az irodalmi nevelést Bujdosóné Papp Andrea, Gesztelyi Hermina és Kis Gábor, a mozgást Kőnig-Görögh Dóra, a bábművészetet, színházat Láposi Terka, az ének-zenét Barát-László Bernadett, Hovánszki Jánosné és Tamásiné Dsupin Borbála, a vizuális nevelést pedig Bujdosó Mária és Prém Vanda képviselik a szakcsoportban. Mivel eltérő képzettséggel, érdeklődéssel, olykor szemlélettel érkeztünk, fontosnak gondoltuk, hogy első lépésként definiáljuk a számunkra érvényes komplexitás-fogalmat, megalapozandó ezzel a közös munkát. Közös pontnak tűnt a művészeti ágak együttes jelenléte és ebből adódóan a személyiségre gyakorolt összetett hatás, valamint az esztétikai érték mint kritérium.
A komplex művészeti nevelést elsősorban szemléletnek tekintjük, amely a világot összefüggéseiben, holisztikus módon látja, tapasztalja meg és tárja fel. Ehhez a szemlélethez társítunk műfajokat és módszereket, így az alkotás változatos formáin keresztül valósul meg az önmegismerés, önfejlesztés. A művészi tevékenység örömforrás, fókuszában a játékosság, a saját élményekre épülő együttműködés, a részvétel, a bevonás és bevonódás, a tapasztalás élménye áll. A komplexitás biztosítja az egyéni látásmód szabadságát, az érzelmi alapú kreativitás kibontakozását. A hanggal, színnel, szóval, mozdulattal történő teremtés, önkifejezés kontaktust teremt a világ harmóniájával, miközben egyéni világlátásra épülő kommunikáció is egyben.