Különórák és szabadidő az általános iskolákban
In: Imre Anna (Imre Anna Nevelésszociológia) (szerk.)
Eredményesség és társadalmi beágyazottság
Budapest: Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet (OFI), pp 135-156 (2015)
Absztrakt
A tanulmány célja, hogy a diákok életmódját feltérképezze különös tekintettel arra, hogy a gyermekek az iskolán belül és kívül milyen délutáni tevékenységeket végeznek, illetve milyen különórákat vesznek igénybe. Az elméleti fejezet célja a gyermekek időfelhasználásának életmód- és oktatásszociológiai keretekbe illesztése, amelyet a tőkefajták, az árnyékoktatás és a mobilitás kontextusában teszünk meg. Az empirikus részek egy, az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet szervezésében lebonyolított kutatáshoz kapcsolódnak, s négy iskola esettanulmányain és interjúin, illetve egy kérdőíves lekérdezés eredményein alapulnak. Az eredményeket különösen aktuálissá teszi az egész napos oktatás bevezetésének a kérdésköre, amely azonban a megkeresett intézmények többségében lényeges változásokat nem jelentett. A kérdőíves adatok alapján láthatjuk, hogy az iskolán belüli tevékenységek és az azon kívüli, az árnyékoktatás kategóriájához kapcsolható különórák jórészt elválnak egymástól, s az ezeket igénybe vevő társadalmi csoportok szociokulturális háttere is eltérő lesz.
In: Bocsi Veronika (Bocsi Veronika Nevelésszociológia) DE/Gyermeknevelési és Felnőttképzési Kar (szerk.)
Peremhelyzetben = In Marginal Position : Romológiai írások = Writings from the Field of Romology
Debrecen: Didakt, pp 23-40 (2015) ( Studia Cingarorum 2416-0970 ; 1)
Absztrakt
A tanulmány célja, hogy a Debreceni Egyetemen működő Lippai Balázs Roma Szakkollégium hallgatóinak körében felvett interjúk segítségével elemezze a cigány származású hallgatók identitását és életútját, illetve ezen területek összekapcsolódását. Mivel az identitás (különösen az ifjúsági életszakaszban) képlékeny kategóriát képez, így feltételezhető, hogy a diákok a szakkollégiumi évek alatt magukba építik azokat a hatásokat, amelyet az intézményi és a kortárs kapcsolatok jelentenek, s ennek eredményeképpen önmagukhoz, etnikai hovatartozásukhoz fűződő viszonyuk is átalakulhat. A szakirodalom arra mutat rá, hogy a magyarországi romák esetében a fiatalok gyakran identitás-válság elemeit élik meg, amelyekhez a cigányságról, mint csoportról alkotott negatív, gyakran sztereotípiákon alapuló jegyek is tapadnak. Az egészséges önértékelés és a közösségi identitás pozitív rajzolata azonban alapvető fontosságú, különösen azoknak a fiataloknak az életében, akik a társadalmi mobilitás révén a középosztályosodás felé indulnak el. 2013 és 2014 folyamán a szakkollégium keretein belül négy interjút vettünk fel (a jövőben továbbiak felvételét tervezzük), s a célunk az volt, hogy választ kapjunk arra a kérdésre, hogy a hazai szakirodalomban fellelhető disszonáns identitás-rajzolatokkal kapcsolatos eredmények vajon milyen mértékben mutathatók ki a diákok között. Az eredmények arra utalnak, hogy a társadalmi mobilitásba bekapcsolódó hallgatók cigányság-képe kiegyensúlyozottabb, miközben származásukhoz egyértelműen pozitív viszony fűzi őket. A szakkollégium bizonyos szituációkban az úgynevezett „reborn identity” felépítésében is szerepet játszik, s azon diákok, akiknek szülei a szocialista éra alatt jelentős mértékben asszimilálódtak, az itt átadott tudáselemeket (is) felhasználva újra fel tudják építeni roma identitásukat.
Az időszociológia pedagógiai vonatkozásairól
ÚJ PEDAGÓGIAI SZEMLE (1215-1807 1788-2400): 59 4 pp 66-80 (2009)
Absztrakt
A cikk az ifjúsági életszakaszt egy ritkábban kutatott szempontból, az időszociológia nézőpontjából vizsgálja meg. Először az ifjúsági életszakasz jellegzetességeivel és a hozzá kapcsolódó elméletekkel foglalkozik, majd ezek releváns vonásait elemzi (Mannheim, M. Mead, Zinnecker, Kohli etc.). Érinti az oktatási intézmények idejét: egyrészt ennek a racionális időkezelésnek a szocializációjával, másrészt pedig az ifjúságnak az ehhez való ambivalens viszonyával foglalkozik. Végül olyan, magyar nyelven eddig nem publikált kutatások segítségével vizsgálja a témát, amelyek ugyan kvantitatív technikáknak minősülnek, ám nem tartoznak az időmérleg-kutatások körébe (pl. Rammstedt). Az írás összességében arra tesz tehát kísérletet, hogy összefoglalja az ifjúság időhöz való viszonyának elméleti kereteit, valamint megmutassa az ehhez kapcsolható olyan kvantitatív kutatási irányvonalakat, amelyeket eddig a hazai szociológia még nem fedezett fel magának.
Bocsi Veronika – Morvai Laura – Csokai Anita: "Jó szóval oktasd, játszani is engedd" : Pedagógusjelöltek gyermeknevelési értékei
In:Pusztai Gabriella (Pusztai Gabriella Nevelésszociológia) DE/BTK/Neveléstudományok Intézete; DE/BTK/Nevelés- és Művelődéstudományi Intézet; Ceglédi Tímea (Ceglédi Tímea szociológia, neveléstudományok) DE/BTK/Neveléstudományok Intézete (szerk.)
Szakmai szocializáció a felsőoktatásban: A pedagógusképzés kihívásai a Kárpát-medencében
Nagyvárad: Partium Press, pp 253-268 (2015) (Felsőoktatás és Társadalom; 2)
Absztrakt
Tanulmányunk célja, hogy egyrészt felvázolja a gyermeknevelési értékek elméleti hátterét, másrészt pedig egy nagymintás hallgatói vizsgálat segítségével feltárja a tanárszakos diákok preferenciarendszerét. A pedagógusok gyermeknevelési értékeinek rajzolatai fontos kutatási területet képeznek, hiszen az intézményi miliők egyik legjelentősebb elemét jelentik. A gyermekek gondolkodási struktúrája az intézményi lét során átalakul, s ebben a tanári hatások is komoly szerepet játszanak, még ha hatásuk nem is kizárólagos. Az empirikus kutatásunkhoz a Szaktárnet – Pedagógus Panel vizsgálat 2015-ös adatbázisát használtuk fel, amelyben 635 fő pedagógusjelölt hallgató vett részt a partiumi régió és a délvidék együttműködő felsőoktatási intézményeiből.
Bocsi Veronika – Rákó Erzsébet: A sajátos nevelési igényű gyermekek integrált nevelése mint a tanári pálya egy lehetséges kimenete
In: Szilágyi Barnabás (Szilágyi Barnabás Szervezés és Vezetéstudomány) DE/Gyermeknevelési és Felnőttképzési Kar ; Mező Katalin (Mező Katalin gyógypedagógia, felnőttképzés, pszichológia) DE/Gyermeknevelési és Felnőttképzési Kar ; Mező Ferenc (Mező Ferenc Pedagógiai pszichológia) DE/Gyermeknevelési és Felnőttképzési Kar (szerk.)
Az együttnevelés útjai. Debrecen: Debreceni Egyetemi Kiadó, pp 205-216 (2015)
Absztrakt:
Az elmúlt években jelentsen nőtt az integráltan nevelt sajátos nevelési igényű gyermekek száma. Míg a 2002/2003-as tanévben 12941 fő SNI-s általános iskolás gyerek nevelkedett ép társaival együtt, addig a 2012/2013-as tanévre a számuk 33791 főre nőtt. A középiskolai tanulók körében még intenzívebben emelkedett az együttneveltek száma. A gimnáziumban integráltan tanuló SNI-s gyerekek száma a 2002/2003-as tanévben 185 fő volt, ami 2012/2013-as tanévre 1987 fő lett. Hasonló mértékű növekedés figyelhető meg a szakiskolai és a szakközépiskolai oktatásban is. A pedagógusok kulcsszerepet töltenek be a sikeres integráció megvalósításában. Az empatikus hozzáállás mellett speciális szakmai felkészültség is szükséges ahhoz, hogy az együttnevelés sikeres legyen. Az integráltan nevelkedő gyerekek számának növekedése miatt lassan a pedagógusok mindennapjainak része lesz az SNI-s gyerekekkel való foglalkozás. Ezért szükségesnek tartottuk megvizsgálni, hogy a pedagógusképzésben részt vevő hallgatók hogyan viszonyulnak az SNI-s gyerekek oktatásához. Tanulmányunk empirikus részében a Szaktárnet-projekt („Szaktárnet - Szakmai szolgáltató és kutatást támogató regionális hálózatok a pedagógusképzésért az Észak-alföldi régióban” c. projekt, TÁMOP 4.1.2.B.2-13/1.) 2014-es lekérdezésén alapuló adatbázist használtuk fel.