Május 13-án a Művészetpedagógiai műhelyek a pedagógusképzésben című, workshopokkal egybekötött szakmai tanácskozáson vehettünk részt pedagógusképzésben érintett kollégáimmal. A találkozó nemcsak a kapcsolatteremtés, tapasztalatcsere szempontjából vált fontossá, hanem azért is, mert gyakorlati foglalkozások keretében ismerkedhettünk meg egymás munkájával.
A konferenciának a kar Buborék nevet viselő, multifunkciós játszóháza és alkotóműhelye adott otthont, melyet a KID (Kommunikáció, Irodalom, Dráma) Tanszék hozott létre 2021-ben. A tanszék oktatói, Láposi Terka, Bujdosóné Papp Andrea, Gesztelyi Hermina és Kis Gábor elkötelezettek a pedagógus hallgatók művészeti nevelésében: a Buborék különféle drámapedagógiai, képzőművészeti, bábos, táncos foglalkozásaiknak ad helyet, illetve kiállítások helyszíneként is szolgál. Ebbe a színes, barátságos térbe érkeztünk, ahol Láposi Terka vezetett körbe minket – nehéz volt megállni, hogy még az előadások előtt el ne kezdjünk játszani, bábozni vagy Grela Alexandra kiállított képeit alaposan megnézegetni. Biczó Gábor, a kar tudományos dékánhelyettese köszöntött bennünket, majd átadta a szót az előadóknak, akik saját intézményeik művészetpedagógiai tevékenységeit mutatták be.
Várszeginé Gáncs Erzsébet a győri Széchenyi István Egyetemről érkezett, és az Apáczai Csere János Karon működő zenei életről tartott referátumot. Képekkel és videókkal gazdagon illusztrált előadásában arról beszélt, milyen szerepe van a zenei nevelésnek a karon folyó pedagógusképzésben, illetve beszámolt a SosemArt Egyetemi Színjátszó Társulat munkájáról is. A hallottakat rövid vita követte az ének-zene tantárgy mostoha helyéről, csekély népszerűségéről – az élénk eszmecsere az egész napot jellemezte, a találkozó így a véleményformálásra, az érvek ütköztetésére is remek lehetőséget nyújtott. Németh Nóra néprajzkutató a Hagyományok Háza tevékenységét ismertette Találkozás a néphagyománnyal című előadásában. Igazán összetett és dinamikus munkáról beszélt, melyben helyet kap a népzene, a néptánc, a különféle népi játékok, az ünnepkörökhöz kapcsolódó tevékenységek és így tovább. Rendkívül izgalmas volt belepillantani egy olyan intézmény életébe, amely nem a felsőoktatáshoz kötődik, munkájuk mégis színtiszta pedagógia, különösen ha a nevelést értékek átadásaként is értelmezzük. Daróczi Gabriella, az egri Eszterházy Károly Katolikus Egyetem adjunktusának előadásában arról kaphattunk képet, hogyan kelhetnek életre a könyvek a digitális világban: multimediális, tableten vagy okoseszközön lapozható könyveket mutatott, melyek elsősorban az „alfa generációt” célozzák (akiket Pálinkás-Purgel Zsuzsa egy tanulmányában „digitális bébiknek” is nevezett). Kutatásai nyomán meggyőzően érvelt amellett, hogy ezek a médiumok ha nem is fogják felváltani a nyomtatott, papír alapú könyveket, de kiegészíthetik azokat, illetve segíthetik a legfiatalabbak befogadását, szövegfeldolgozását. Ezt követően jómagam számoltam be a sárospataki Tokaj-Hegyalja Egyetemen és jogelőd intézményeiben zajló művészeti nevelés múltjáról és jelenéről, különös tekintettel a báb- és drámapedagógiára. Comenius szellemi örökségének jegyében (tanítás játékkal, szemléltetéssel) egyetemünk fontosnak tartja, hogy a különféle művészeti ágak megjelenjenek a gyermeknevelő képzéseink tantervében, így a báb és dráma mellett ének-zenei neveléssel, képzőművészettel, tánccal is foglalkozunk. Végül Bujdosóné Papp Andrea, a KID Tanszék vezetője beszélt a Hajdúböszörményben folyó, gazdag és szerteágazó tevékenységről. Különféle hallgatói projektekről, szakmai és műhelykonferenciákról, kiállításokról és azokhoz kapcsolódó beszélgetésekről hallhattunk – úgy gondolom, a tanszéken végzett sokrétű munka, a kollégák közötti szoros együttműködés példaértékű lehet mindannyiunk számára.
A prezentációkat workshopok követték, melyek során a gyakorlatban is megtapasztalhattuk, milyen tevékenységi formákat kínálnak a különféle intézmények. Legeza Márta, Németh Nóra és Varga Máté egy pünkösdi gyerekfoglalkozás rövidített változatát hozták el nekünk: népdalt tanultunk, táncoltunk, és különböző próbatételek során az is eldőlt, ki legyen a pünkösdi király. A Hagyományok Háza programja mindenkinek tetszett, hiszen fokozta az egyébként is családias hangulatot: a közös éneklés, mozgás még inkább összehozta a résztvevőket. Ritka az olyan konferencia, ahol az előadók egymás kezét fogva táncra perdülnek – itt ez is megtörtént! Szentirmai László műhelyfoglalkozásában egy összművészeti projektről, a THEArTER koncepcióról beszélt, mely egyszerre személyiségépítő metódus, tér, műhely és továbbképzési centrum – bízunk benne, hogy egyetemünkön mindez megvalósulhat. A napot Gesztelyi Hermina zárta egy képzőművészeti irányultságú workshoppal. A Buborék egyik termének falain jelenleg Grela Alexandra képei láthatóak, ezeket jártuk körbe szó szerint és metaforikusan is: dramatikus játékok segítették a művekkel való ismerkedést, majd szabadjára engedhettük a fantáziánkat és kreativitásunkat, amikor szövegeket vagy képeket alkottunk a rajzok ihletésére.
Ez a rövid írás nem tudja visszaadni a felszabadult játék, az egymásra villanó mosolyok, a találkozás, az új és megerősített ismeretségek örömét: egyáltalán annak az élményét, hogy „ugyanarról beszélünk”. Úgy gondolom, annak a komplex művészetpedagógiai szemléletnek, amelyet e konferencia mindegyik résztvevője szívvel-lélekkel képvisel, helye van a pedagógusképzés minden szintjén, hiszen a művészetalapú tanulás nemcsak élményeket kínál a gyerekek számára, hanem a személyiségfejlődésben is komoly szerepe van. Talán mindannyiunk nevében mondhatom, hogy örültünk annak, hogy a „buborékjaink” találkozhattak, és bízunk benne, hogy az itt létrejött együttműködések a továbbiakban is folytatódnak majd.