Prevenció és korai intervenció módszertani és kutató Műhely | Gyermeknevelési és Gyógypedagógiai Kar

Mottó:„Az ember egy Nagy Játék résztvevője, melynek kimenetele számára is nyílt. Képességeit teljességükben kell kibontakoztatnia ahhoz, hogy „Játékos”, és ne a Véletlen játékszere legyen.” (M. Eigen R. Winkler)

„A gyerekek iránt már csak azért is érdeklődnie illik minden felelősen gondolkodó embernek, mert egész világunk jövője tőlük függ. Ezt mostanában a politikusok is egyre jobban felismerik. Eredményes politikát viszont úgy lehet a legjobb eséllyel kialakítani, ha a döntéshozók támaszkodnak a tudomány eredményeire. Nemkülönben, ha ezeket az eredményeket ismerik a választók, akik a politikát szintén befolyásolják. Minél világosabb, hogy a fejlődő emberi elmének milyen tulajdonságai vannak, és fejlődéséhez milyen körülményeket kíván, annál valószínűbb, hogy a következő nemzedék valóban fejlett elméjű emberekből áll majd.” (Meltzoff-Gopnik-Kuhl)

Az OECD országokban, az utóbbi években - és hazánkban is a közelmúltban - felélénkült a politika figyelme a kisgyermekkori nevelés és gondozás iránt. Kutatási eredmények igazolják, hogy a koragyermekkori tapasztalatok (az első nyolc évben) rövidtávon hatást gyakorolnak a kognitív, szociális és érzelmi fejlődésre, hosszú távon pedig hatnak az iskolai előmenetelre, és a későbbi életben való boldogulásra. A színvonalas gyermekellátás segíthet kivédeni a hátrányos helyzet kedvezőtlen hatásainak egy részét, és elősegítheti a szociális beilleszkedést, valamint a tehetség, képességek kibontakoztatását. Tudományos kutatások sora támasztotta alá azt a tényt, hogy az agyi fejlődés kritikus periódusa zajlik az első életévekben – azaz, ezek a korai hatások a későbbiekben nem, vagy nagy nehézségek árán pótolhatók, korrigálhatók. Az élet első éveiben ért hatások tehát szinte visszafordíthatatlanul alakítják az idegrendszert, a hatások, illetve azok elmaradása, valamint a káros hatások életre szólóak lesznek – a testi-lelki egészség, az érzelmi-szociális, valamint a kognitív fejlődés tekintetében. E (korai) hatások megismerésére és befolyásolására irányuló programok hatékonysága tehát várhatóan eredményesebb, tartósabb és gazdaságosabb lesz. E (korai) hatások megismerésére és befolyásolására irányuló programok hatékonysága tehát várhatóan eredményesebb, tartósabb és gazdaságosabb lesz. A koragyermekkorba történő befektetés megtérül: képzettebb, magasabb színvonalú munkaerővel lehet a későbbiekben számolni, alkotóképesebb, kreatívabb, megbízhatóbb és az egész életre motiváltabb munkavállalókra számíthatunk.

A kiegyenlítő (komprehenzív), integratív szemléletű és módszertanú koragyermekkori fejlődést segítő programok komplex módon fejtik ki hatásaikat: az egészséges fejlődés feltételeit megteremtő, mindenki számára biztosított fejlődés, gondozás révén, a minőségi gyermekneveléssel és foglalkoztatással, a szülők képzésével, bevonásával, a rizikó csoportok számára nyújtott intervenciós programok segítségével. A DE Gyermek-és Felnőtt Képzési Kara mindezen terület szakmai ellátására, fejlesztésére felkészült, szellemi és szakmai-tudományos, valamint tárgyi feltételeinek teljes kapacitásával, a szakmai megújítás szándékával és lehetőségeivel.

Az oktatási miniszterek 2001-es találkozója rámutatott a kisgyermekkorban kezdődő, egész életen át tartó tanulás megerősítésének fontosságára. A jelentés aláhúzza, hogy a korai intervenciós programok bevezetésével ki lehet védeni a szegénység gyermekekre gyakorolt negatív hatásait, s megakadályozni a hátrányos helyzet újratermelődését. A korai intervenció, mint védő faktor javíthatja a gyermek életlehetőségeit, kognitív és szocio-emocionális fejlődését. Minden ország elismeri, hogy a korai gondozó környezet, a szülők szerepe elsődleges, ezért az intézményi és családi hatásoknak ki kell egészíteniük egymást. Hazánkban több ágazat is prioritásként határozta meg a koragyermekkori nevelés és intervenció kérdéskörét: köznevelés, egészségügy, gyermekvédelem, szociális terület.
A speciális szükségletű gyermekek preventív jellegű ellátása sokkal hatékonyabb, mint a később megkezdett rehabilitáció. A korai felismerés és ellátás ezért mindennél fontosabb – mégpedig az integratív szemléletű, nem stigmatizáló, nem diagnosztikus címke ragasztását célzó, hanem állapotfeltáró személyes segítő kapcsolatra van szüksége a gyermeknek és családjának. A korai felismeréssel és intervencióval megakadályozhatók a másodlagos, halmozódó sérülések.

A hátrányos helyzetű és fejlődésben akadályozott gyermekek számára az egyetlen lehetséges út, ha a káros és kóros biológiai és korai környezeti hatásokat idejekorán felismerni és befolyásolni vagyunk képesek, beavatkozva és megváltoztatva egy jól előrejelezhető, hátrányos kimenetelű fejlődési utat, megelőzve ezzel az iskolai és társadalmi kudarcokat. A rizikó gyermekek fejlődését több nehezítő tényező befolyásolja, így iskoláskorukra több pszichés problémával küzdve, több kapcsolati zavarral, kommunikációs és beszédbeli elmaradásokkal, képességzavarokkal küzdve jutnak el. Nemcsak egyéni képességeiket és szocializációjukat, norma- és szabály ismereteiket, alkalmazkodó képességüket kell nem-direkt formában erősíteni, hanem közvetlen környezetük elvárásait, látókörét, jövőképét, gyermekkel való bánásmódját, nevelési ismereteit, képességeit is befolyásolni kell. Csak az egyik terület gondozása nem hozza meg a kívánt eredményt, ezért a minden téren rendszerszerű gondolkodás az eredményesség meghatározója. Az ilyen szemlélettel megtervezett képzések, szakmai programok lehetnek a gyermekek, családok szempontjából a leghatékonyabbak.

Az érzelmi-szociális fejlődés korai életkorban történő vizsgálata elhanyagolt terület, kevés diagnosztikus és terápiás eszköz áll rendelkezésre, a nemzetközi megközelítések és gyakorlat még kevéssé ismert. Egyre több az olyan csecsemő, kisgyermek, akinél érzelem-és viselkedésszabályozási, beilleszkedési, figyelmi, magatartási problémákat, egyéb atipikus viselkedési tüneteket észlelnek a szülők vagy a szakemberek. Sokszor nehéz kibogozni a tüneti kép alapján, hogy körülírt, organikus alapú zavarról, vagy pszichés, pszichoszociális hátterű problémakörről van szó. A korai családi kapcsolatok minősége meghatározó jelentőségű. Erőteljes hatással van a gyermeki tapasztalatok szervezésére az anya-gyermek, szülő-gyermek interakció, melynek mérése szabad játékhelyzetben és egyéb formákban lehetővé teszi azoknak a gyermekeknek a korai azonosítását, akiknél esély van a későbbi szocio-emocionális fejlődés zavarainak, illetve pszichopatológiának (internalizáló, externalizáló zavar) kialakulására, de a későbbi kognitív, illetve beszéd-és kommunikációs, társas fejlődés is zavarokat szenvedhet a nem optimális korai kapcsolati tényezők hatására. Gyakran megkapják az érintett gyermekek a szakértői bizottság sajátos nevelési igényű gyermek (sni) minősítését, miközben sem a törvényi besorolások, sem a szakmai diagnosztikai kategóriák nem adnak lehetőséget a megfelelő differenciálásra. Fontos lenne új szakmai diagnosztikai rendszereket és új törvényi besorolásokat bevezetni az érintett gyermekpopulációk számára, ez égető szakmai feladat. Sok rejtett hatás is érvényesül, az egyenetlen fejlődés, a progressziók és regressziók a fejlődésben előre nem látható fejlődési vonalakat eredményezhetnek, ezért fontos lenne az ún. „mozgó rizikó” modell alkalmazása és az egész család bevonása, a szakemberek tudásának, szemléletének formálása.

A prevenció és a korai intervenció széles körű elterjesztéséhez fontos a kormányzati szándék, az alapfeltételek megteremtése. Igazán látványos eredményeket azonban csak a szakmai munka megújítása, fejlesztése hozhat: ez a műhely erre vállalkozik. Szeretne hozzájárulni a korszerű szemléletű és tudástartalmú korai intervenciós képzések, szakmai módszertani anyagok, publikációk, tudományos kutatások beindításával a prevenció és intervenció széleskörű, társadalmi szinten hatékony hazai megvalósításához, szakmai innovációk és együttműködések révén.