Borsi Lídia Erasmus hallgató beszámolója | Gyermeknevelési és Gyógypedagógiai Kar

Az képzésem utolsó szemeszterét, a szakmai gyakorlatomat Máltán tölthettem el, ezért a beszámolóm az itt töltött időszakról, élményekről, tapasztalatokról fog szólni. Először is elmesélem a történetét, hogy miért is jelentkeztem az Erasmus+ szakmai gyakorlatos programjára. Mindig is szerettem utazni és új kultúrát megismerni, az utazás szeretete már gyerekként elért, akkor a szüleimmel és testvéreimmel utaztunk sokat, de csak belföldön. Úgy gondolom, hogy a sok “kaland” és élmény adta örömök motiváltak arra, hogy egyedül is elkezdjem felfedezni már nem csak az országot, hanem a világot is. Év elején egy külföldi önkéntes munka keltette fel a figyelmem, amit többek között a tanulmányaim megszakítása tartott vissza. Ezért nagy lelkesedés töltött el, amikor megláttam a faliújságon az Erasmus+ szakmai gyakorlatos programját. Innentől kezdve el is kezdtem érdeklődni, hogy mennyire válhat valósággá az elképzelésem, hogy külföldre menjek gyakorlatra. Ezután az egyetemi oktatóm ajánlásával vettem fel a kapcsolatot egy máltai céggel, akik segítettek megszervezni a szakmai gyakorlatomat és ez megkönnyítette a kijutásomat is, mert már a reptéren vártak és nem utolsó sorban ez volt az első repülő utam, amit egyedül éltem át. Biztonságot adott, hogy tudtam, hogya repülőtéren már várni fognak és biztos, hogy egyből eljutok a szállásomra.

Nagy dilemmát jelentett számomra az ország kiválasztása. Végül amint már írtam a választásom Máltára esett, ahol három teljes hónapot töltöttem el. A gyakorlati helyemmel kapcsolatban az elején voltak kétségeim, hiszen egy online szociális munkát végző szervezethez tudtam becsatlakozni, ahol segítő cikkeket és tippeket írtam a fiataloknak, emellett pedig iskolai rendezvényeken volt lehetőségem találkozni és beszélgetni a fiatalokkal. Később már egészen belejöttem a számítógépes munkába is, ami nagy előnyt jelentett, hogy szeressem is amit csinálok. Általában hétfőtől péntekig dolgoztam. A hétvégéimet az ország megismerésével töltöttem. Külön élmény volt számomra, hogy nem kellett sokat utazni, hogy körbejárjam a sziget adta szépségeket. A kedvencem az országban, hogy nagyon kicsi és teljesen tenger veszi körül, ezért én ezt nagy újdonságként éltem meg, például a sok tengerpart közül a Għajn Tuffieħa volt nekem a legszebb.
A kint töltött időszak alatt sokat formálódtam, hiszen már magát a programot is magamnak kellett megszervezni, ami nem kis feladatot jelentett, úgy, hogy soha nem csináltam ezelőtt ilyet. Sok kihívással kellett szembe néznem, ami átformálta a jellemem. Például az elszállásolásom egy apartmanban valósult meg, ahol az első két hétben egyedül laktam, ezután pedig két szoba társam és két lakó társam lett. Meg kellett osztanom két számomra teljesen idegen emberrel a szobámat és a fürdőszobámat, a helyzetet fokozták a kulturális különbségek is, mert egy olasz és spanyol lánnyal kellet együtt élnem, akikkel teljesen más volt a napi ritmusunk. A három hónapban háromszor kellett költöznöm, ami kissé bonyolította a helyzetet. De volt lehetőségem türelmet, empátiát és szeretetet
tanulnom, aminek akkor annyira nem örültem, de most hálás vagyok, hogy volt lehetőségem ebben sokat változni.

Mindent számításba véve a nehézségeket, az élményeket, a tapasztalatokat még egyszer végig csinálnám és mindenkit csak bátorítani szeretnék, hogy érdemes legalább egyszer kipróbálni ezt a fajta tanulási lehetőséget, ami nem csak elméleti tudást fog adni, hanem egy egészen más megtapasztalást és szemléletet a világról. A legjobb az volt, hogy nyitottabbá váltam az emberek felé és egy részemmé vált Málta és a kultúrája és alig várom, hogy újra meglátogassam a kis szigetet. Soha nem gondoltam volna, hogy ennyire be tudok rendezkedni, helyezkedni egy idegen országba és a legfurcsább érzés az volt, hogy haza kellett jönnöm. Leginkább a tenger és a mosolygós és barátságos emberek arca hiányzik Máltáról.