A SOROZAT KONCEPCIÓJÁROL RÖVIDEN
A „Kik vagyunk… és miért?” dokumentumfilm-sorozat ötlete 2012-ben született, amikor a Lippai Balázs Roma Szakkollégiumba belépő hallgatókkal módszeres életútinterjúk felvételére került sor. A munka célja elsősorban az volt, hogy a különböző adottságú lokális közösségekből érkező, főként roma származású és/vagy hátrányos helyzetű felsőoktatásba bekerülő hallgatók szociokulturális hátterét megismerjük. A roma szakkollégiumok egyik elsődleges célként meghatározott feladata a diplomaszerzés támogatása, illetve a lemorzsolódás megakadályozása. Ennek érdekében a kidolgozásra kerülő egyéni fejlesztési tervek előfeltételének gondoltuk a hallgató személyiségének és társadalmi-környezeti feltételrendszerének a pontos feltérképezését. A munka végzése közben vált világossá, hogy a kitárulkozó sorsok, az egyéni életutak tapasztalatai olyan történetek, amelyek más és más aspektusból, de megvilágíthatják a felsőoktatásba bekerülő roma szakkollégiumi hallgatók rendkívüli teljesítményét. Számtalan olyan példaképszerű történetet ismerhettünk meg, amelyek nyilvánvalóan és több szempontból illeszkedtek a szakkollégiumban végzett integrációs munka távlatos céljaihoz.
A példaképszerűség gyakorlati értékének felfedezése a hallgatók élettörténetében alkalmas eszköznek tűnt arra, hogy a többségi társadalomban a magyarországi cigánysággal szemben élő és túlnyomóan előítéletes képzeteket legalábbis árnyalja. A példaképszerűség, illetve ennek komplex vizuális formában, dokumentumfilmeken történő bemutatása nem csak a többség véleményének formálására alkalmas eszköz, de legalább ugyanennyire fontos, hogy a szakkollégisták saját közösségeik számára a hiteles érvényesülési út egyik lehetőségét villantják fel.
A felsőoktatásba a mélyszegénységből vagy más hátrányos léthelyzetből bekerülő fiatalok esetében közhelyként szokás megfogalmazni a „köztes kitettség” problémáját. A „kitörés”, az integrációs kísérlet szinte szükségszerűen eredményezi a saját kibocsájtó közeggel meglazuló társadalmi és személyes kapcsolatrendszert. A „kilépés” kísérletét, különösen a saját kortárs csoport tagjai, általában kevéssé honorálják. A felsőoktatásban tanuló fiatalokkal szemben az otthonmaradók részéről gyakran fogalmazódik meg kritika, elutasítás és nem ritkán kirekesztés. Emellett a befogadó többségi intézményi környezetben a teljesen ismeretlen, vagy csak az előítéletek torzító lencséjén keresztül leértékelt „világból” érkező roma származású és/vagy hátrányos helyzetű fiatalokat ugyancsak gyanakvással fogadják. A „köztes kitettségben” a saját szociokulturális környezetből hozott tájékozódási sémák érvénytelenek, de még nem áll rendelkezésre a készségszinten elsajátított tudás a befogadó környezet normáit és működési szabályviszonyait illetően. A roma szakkollégiumok kitüntetett feladata, hogy a „köztes kitettség” léthelyzetét megélő hallgatókat a tanulási, alkalmazkodási és érvényesülési nehézségeken átsegítse. Ehhez élettörténeteik, amint egymás élettörténeteinek a megismerése fontos eszköz.
A ”Kik vagyunk… és miért?” dokumentumfilm-sorozatban bemutatott történetek alapkoncepciójuk szerint három párhuzamos célt szolgálnak: érvénytelenítik a roma származású és/vagy hátrányos helyzetű, felsőoktatásba bekerülő hallgatókkal kapcsolatos előítéleteket; példaképszerűen felmutatott mintaként szolgálnak a hallgatók közösségei számára; valamint támogatják a felsőoktatási környezetben történő kölcsönös elfogadás és egymás iránti nyitottság folyamatának kibontakozását.
A sorozat egyes szériájának sajátosságairól
A ”Kik vagyunk… és miért?” dokumentumfilm-sorozat első szériája 2015-ben készült el hét epizóddal, míg a második széria három epizódjának összeállítása 2016-ban valósult meg. Az első széria történetei kifejezetten didaktikus és szöveg-centrikus filmekként kerültek összeállításra. A portré jelleggel egy-egy életút részleteibe betekintést nyújtó filmek a Lippai Balázs Roma Szakkollégium hallgatóinak lokális szociokulturális hátterét, valamint az onnan a felsőoktatásba vezető út fontosabb állomásait idézik meg. Az első szériába bekerülő filmek forgatási helyszínei voltak: Nagykálló, Nagyecsed, Miskolc, Pocsaj, Szendrőlád, Tiszafüred.
A 2016-ban befejezett második szériában a környezet és a szereplők ábrázolása során a vizualitás, a képiség hangsúlyosabb szerepet kapott. A példaképszerű történetekből kibontakozó életutak drámáiban a körülmények nehézségei ellenére kitartással, céljaikért sikerrel megküzdő emberek képe rajzolódik ki. A második szériába bekerülő filmek forgatási helyszínei voltak: Hajdúböszörmény, Hodász, Bagamér, Szendrőlád.
A ”Kik vagyunk… és miért?” dokumentumfilm-sorozat első két szériáját a Lippai Balázs Roma Szakkollégiumban dolgozó kulturális antropológus szakemberek, Biczó Gábor és Dallos Csaba készítették.
A dokumentumfilm-sorozat 3. szériájában elkészült öt epizód 2017-18 folyamán került összeállításra. A sorozat alapkoncepciója változatlanul a szakkollégiumi hallgatók példaképszerűségének és a roma szakkollégium intézményi jelentőségének az ábrázolása volt. A korábban készített szériákhoz képest az élettörténeti cselekményszálat – az életút fordulópontjait meghatározó eseményeket – mind a filmnarratíva, mind az ennek kihangsúlyozását szolgáló vizuális tartalom szintjén igyekeztünk kidomborítani. A néző számára láthatóvá válnak a roma származású szakkollégisták élethelyzetei, az ezek kezelésére irányuló törekvés, a sikerek és a kudarcok dinamikája.
A harmadik szériában elkészült filmek forgatási helyszínei: Nagyecsed, Tiszadada, Debrecen, Hodász, Fehérgyarmat, Mátészalka, Nyírvasvári, Nyíracsád, Hajdúböszörmény.
A negyedik szériában eddig elkészült rész forgatási helyszíne Balmazújváros.
A ”Kik vagyunk… és miért?” dokumentumfilm-sorozat harmadik és negyedik szériáját a Lippai Balázs Roma Szakkollégiumban dolgozó antropológus szakemberek, Biczó Gábor és Szabó Henriett készítették.
A harmadik és negyedik szériában elkészült dokumentumfilmek szerkezeti felépítése és témái az alkotók szándéka szerint egyenként alkalmasak arra, hogy a magyarországi roma kisebbség integrációjának kérdésével különböző szervezeti környezetben foglalkozó társadalmi szereplők – szakpolitikusok, pedagógusok, szociális szakemberek, roma szakkollégiumok szakmai közreműködői vagy akár a laikus érdeklődők – a bemutatott „jó példák” elemzésén keresztül a szélesebb nyilvánosság számára világossá tegyék az össztársadalmi ügy jelentőségét.
A filmekben bemutatott történetek a roma származású és/vagy hátrányos helyzetű emberek társadalmi beilleszkedésével kapcsolatban manapság elterjedt negatív és szkeptikus közbeszéddel szemben megfogalmazott módszeres érveléshez kínálnak eszközt.
A SOROZAT FILMJEI
Sors/Képek (válogatás)
A Sors/Képek – Roma életutak dokumentumfilmen címmel készült összeállítás a „Kik vagyunk … és miért?” dokumentumfilm-sorozat 3-4. szériájában készült epizódokból szerkesztett válogatás. Az összeállítás azonban több mint egy szimpla kedvcsináló. A főszereplők életútjából kiragadott megszólalások kiemelik az epizódok egy-egy jellemző tartalmi részletét, másfelől kirajzolják mindazon témák komplex rendszerét, amely a romák és/vagy hátrányos helyzetű fiatalok társadalmi integrációjának folyamatát hátráltatják, vagy éppen ellenkezőleg, előmozdítják.
A Sors/Képek – Roma életutak dokumentumfilmen összeállítás az azonos címmel jegyzet könyv kísérőanyaga. A kötet, ahogy a dokumentumfilmek korlátlanul és teljes terjedelemben elérhetők Az AntRom Filmműhely honlapján.
Játékidő: 37'35"
Film készítésének ideje: 2024
"Fehér Holló" - Tímea filmje
Játékidő: 48’50”
Helyszín: Nagyecsed
Film készítésének ideje: 2017
Kulcsszavak: nemi szerepek, szegregált iskola, társadalmi szerepvállalás, roma nők
Film leírása
Tímea jómódú, középkorú, háztartásbeli oláh cigány asszonyként elhatározza, hogy a helyi, szinte kizárólag a szegregátumi cigánygyerekek által látogatott általános iskolában pedagógiai asszisztensként fog dolgozni. A gyerekek között sokan sajátos nevelési igényűek vagy beilleszkedési, tanulási és magatartási nehézségekkel küzdenek.
A pedagógiai asszisztens a szegregált iskolában interjút ad
Azért, hogy munkáját szakszerűen végezze, Tímea először leérettségizett, majd szociálpedagógiát kezdett tanulni a Debreceni Egyetemen, ahova kifejezetten a roma szakkollégiumtól várt segítség reményében felvételizett.
Rajzóra az első osztályban
A közel hétezer lakosú Nagyecsed a járásban található kisváros. Az egykori Ecsedi-láp peremén fekvő történelmi múltú település ma három etnikai közösség otthona. A többségi magyar közösség mellett a hagyománykövető oláh cigányok és a magyar anyanyelvű romungrók kulturális jellemvonásaik mentén jól megkülönböztethető csoportok.
Vegyes etnikai szomszédsági környezet
Szegregátumi utcakép
A helyi társadalom bonyolult szerkezete fontos háttérkörülményként meghatározó jelentőségű Tímea története szempontjából is. A nagyecsedi lokális életvilág fontos sajátossága, hogy a szegregátumi környezetben élő romungrókkal ellentétben az oláh cigány közösség többnyire a magyar háztartásokkal vegyesen megtelepedve él a településen.
Családi felvételek visszanézése közben
Ugyancsak fontos, hogy a cerhári dialektust beszélő oláh cigányok mind a mai napig rendkívül büszkék hagyományaikra, amelyeket igyekeznek megőrizni. Bár a hagyományos kultúra több eleme is kiveszőben van, megfigyelhető a nyelvromlás, sok család esetében a nyelvváltás, a szokások elhagyása, de ennek ellenére a hagyománytudat a közösségi identitás fontos alkotóeleme. A néző a filmen keresztül betekintést nyer egy oláh cigány család mindennapi életébe, és abba a folyamatba, melynek eredményeként a nőkkel kapcsolatos szigorú tradicionális szabályok feloldódni látszanak. A film szereplőinek értelmezésében is összetett jelenség hátterében a helyi többség elvárásaihoz való alkalmazkodás mellett fontos szerepet játszik a korábban a női társadalmi szerepvállalás elemeként elképzelhetetlen személyes érvényesülés létjogosultságának elismerése. A filmből kibontakozó életút finom részletei mentén jól értelmezhetővé válik a helyi társadalom értékvilágának és szabályainak az átalakulása. A film jelenetei a családi személyes környezetben, Tímea munkahelyén a helyi általános iskolában és a legkiter- jedtebb nagyecsedi szegregátumban kerültek felvételre. A három, gyökeresen eltérő tulajdonságokkal jellemezhető szintér között a főhős mindennapi gyakorlatként művelt „határátlépései” jól megvilágítják áldozatkész és elhivatott munkájának nehézségeit.
A témához kapcsolódóan megjelent tanulmányok
Biczó Gábor (2019): Kortárs oláh cigány női identitás-narratívák. In Frauhammer Krisztina – Pajor Katalin (szerk.): Emlékek, szövegek, történetek: Női folklór szövegek. Budapest: Magyar Néprajzi Társaság, 323–335.
Szabó Henriett (2019): Egy kelet-magyarországi település együttélési gyakorlatai és a vallás szerepe. In Sápy Szilvia – Bihari Nagy Éva (szerk.): Vallási néprajz 16. Debrecen: Debreceni Egyetem Néprajzi Tanszék, 194–210.
Szabó Henriett (2018): Mit lehet és mit nem… Antropológiai szemléletű közösségkutatás a nagyecsedi oláh cigány társadalomban. In Kavecsánszki Máté – Marinka Melinda: Táj és Kultúra I. Debrecen: MTA-DE Néprajzi Kutatócsoport – Debreceni Egyetem Néprajzi Tanszék. 189–202.
"Valamit valamiért" - Péter filmje
Játékidő: 41’20”
Helyszín: Mátészalka
Film készítésének ideje: 2018
Kulcsszavak: gyermekotthon, hátrányos helyzet, társadalmi integráció
A Film leírása
Péter tízévesen került a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Gyermekvédelmi Központ mátészalkai intézményébe, mivel a gyermekvédelmi szervek elhanyagoló nevelés miatt a családjából testvérével együtt kiemelték. A sikeres érettségit követően először Budapesten kezdett egyetemi tanulmányokba műszaki képzésterületen, majd egy év után szakot váltott, és ifjúságsegítőnek tanult, aztán szociálpedagógiai tanulmányokat folytatott, amelyeket sikeresen befejezett.
Péter, a főhős
A film Péter élettörténeti narratíváján keresztül bemutatja a személyes döntések és választások dilemmájának azokat az összefüggéseit, amelyek azt eredményezték, hogy Péter példaképpé és ritka kivételként a gyermekotthonból kikerült diplomás ér telmiségivé válhatott. A néző a filmen keresztül betekintést kap egy mai magyarországi gyermekotthon mindennapi életébe, felépítésébe és működésébe, valamint megismerheti egy hátrányos helyzetű fiatal kiemelkedéséhez szükséges számos tényező bonyolult rendszerét. A közvélemény túlnyomórészt, amint erről maga a film főszereplője is me sél, leginkább a börtönökhöz vagy az erőszakszervezetek laktanyáihoz hasonlatos intézményekként képzeli el a gyermekotthonokat.
Egy „család” nappalija
Egységes szobakép
A film a környezet hiteles vizuális ábrázolásával és az otthonban dolgozó nevelők megszólaltatásával élve alkalmas a széles körben elterjedt előítéletek ellensúlyozására, és ezzel hozzájárulhat az intézményből kikerülő fiatalok társadalmi elfogadásához.
Paragh Anikó néni, a „Paragh család” vezető nevelője
Repelik Anikó, a Mátészalkai Gyermekvédelmi Központ vezetője, Péter támogatója
Természetesen a nézőben jogosan merül fel kérdésként, hogy a gyermekbarát környezet és az egységes pedagógiai célok, tehát a gondozottak a társadalmi életbe történő sikeres beilleszkedésének előmozdítása érdekében tett erőfeszítések ellenére mi az oka annak, hogy az otthonokban nevelkedett gyermekek érvényesülési mutatói gyengék. Péter története és példája a kérdésre világos választ ad. A személyes pozitív alaptulajdonságok mellett a támogató környezet és a hát- rahagyott családi kapcsolatokhoz való ragaszkodás, de legalábbis ezen emlékek gondozása meghatározó lélektani előfeltételei az érvényesülésnek.
Bakos János, gyermekotthoni nevelő, a főhős „mestere”
A film kifejezett célja, hogy a főszereplő példaképszerűségének hangsúlyozása mellett rávilágítson a magyarországi gyermekvédelmi szakellátásban nevelkedő több mint húszezer gyermek társadalmi integrációjával kapcsolatos dilemmák egy részére, különös tekintettel a roma származású fiatalok sikeres önelfogadtatása érdekében előttünk álló feladatok összetett jellegére.
"Take a smile" – A lányok filmje
Játékidő: 29’30”
Helyszín: Hodász, Tiszadada, Debrecen, Fehérgyarmat
Film készítésének ideje: 2018
Kulcsszavak: roma szakkollégium, kulturális távolság, előítélet
A film leírása
A Take a smile alcíme szerint „A lányok filmje”. A film négy barátnőről szól, akik a Lippai Balázs Roma Szakkollégiumban ismerkedtek meg egymással. A film tematikus csomópontokon halad keresztül, melyek nagyrészt mind a négy elbeszélő elő és közös életét meghatározták/meghatározzák.
A filmen mindanynyian bemutatkoznak, beszélnek a szakmaválasztásról, az általuk folytatott tanulmányokról és az oda vezető útról, a szülők tanulmányairól és foglalkozásáról, a családi és lakáskörülményeikről, cigány és/vagy nem cigány identitásukról, roma és nem roma barátaikról, az általuk látogatott oktatási intézményekről és a roma szakkollégiumról, legkedvesebb közös emlékeikről (kirándulások, kutatások), a személyiségeik közti hasonlóságról, az egymásnak nyújtott segítségekről, a közösen eltöltött időről. A négy lány változatos identitáskategóriákkal jellemzi önmagát, de a filmben különös erővel dominál etnikai identitásuk.
Ketten közülük romának vallják magukat, bár egyikük családja a szokásokat, másikuk családja a nyelvet hagyta/hagyja el.„Anyukám romungró közösségből származik, de elhagyták a szokásokat, és nem tartják a szokásokat, a nagyszüleim sem már. Apukám magyar.”
Nem a cigánytelepen lakunk. Laktunk ott is, amikor kisebbek voltunk, de onnan már nagyon régen kiszakadtunk, abból a közegből.
A roma lányok mindketten megtapasztalták a rasszizmust. Egyiküknek túlnyomórészt csak nem roma barátai voltak, és egy ebből a körből származó barátja egy veszekedés közben használta ellene stigmaként a cigányságát. Másikuk az általános iskolai tanárok részéről tapasztalta meg a kirekesztést. Benne annyira elevenen él ez a tapasztalat, hogy bevallása szerint fél attól, hogy nem roma társat válasszon, akinek a családja talán nem fogadná el őt.
A film első kétharmadában külön-külön felvett interjúkon és családi fényképeken keresztül részesülünk a lányok múltjából, majd az utolsó harmadban immár a róluk készült közös felvételeken figyeljük a jelenkori életüket, barátsá- gukat, mindennapi tevékenységeiket és kirándulásaikat.
A témához kapcsolódóan megjelent tanulmányok
Biczó Gábor – Szabó Henriett (2020): A magyarországi roma szakkollégiumok országos vizsgálata: Humán Regiszter 2020. Debrecen: TT Play Kft.
Szabó Henriett (2016): A mentori munka az együttműködő önkéntes közösség kialakításában és az öntevékenység jelentősége a roma szakkollégium működtetésében. In Bálint Péter – Kocsis Péter Csaba (szerk.): Kis mentori kézikönyv: segédlet a Lippai Balázs Roma Szakkollégiumban végzett mentori tevékenységhez. Debrecen: Didakt Kft, 82–101.
"Óvónő akartam lenni" - Vali filmje
Játékidő: 54’10”
Helyszín: Debrecen, Nyíracsád, Hajdúböszörmény
Film készítésének ideje: 2018
Kulcsszavak: nevelőszülő, kirekesztés, gyermekotthon
A film leírása
Vali, a film főhőse nem egészen háromévesen került nevelőotthonba öccsével, majd Nyíracsádra roma származású nevelőszülőkhöz. Története az életút fordulópontjainak az emlékezésfolyamatból kibontakozó drámája.
Óvónő akartam lenni
A nemzetiségi óvodapedagógus cigány/roma szakirányon tanuló roma származású hallgatónő eddigi életpályája a folytonos küzdelem, az akarat és a kitartás kivételes példája.
A dokumentumfilm megidézi Vali származása miatt megélt kirekesztésének eseményeit az óvodától az iskoláig. A történet másik fontos cselekményszála a családi múlt titkainak elbeszélése, az édesszülők utáni nyomozás részleteinek és eredményeinek a feltárása.
A múlt titkainak nyomában…
Vali útja a minden nehézség elle- nére talpon maradni akarás története, ami a nézőben megrázó erővel tuda- tosítja kivételes helyzetét. Emellett az életút megkerülhetetlen eleme a főhős szembesülése az etnikai identitás kér- désével, ami a környezetéből érkező hatások következményeként fokoza- tosan vált személyiségfejlődésének kulcskérdésévé. A film jelenetei – néhány kiegészítő felvételtől eltekintve – négy fontosabb helyszínen kerültek rögzítésre.
A főszereplő debreceni otthonában, Nyíracsádon – Vali nevelőanyukájánál, ahol felnevelkedett – a hajdúböszörményi Kincskereső óvodában, ahol óvodapedagógiai gyakorlatát töltötte, valamint a debreceni Erdőspuszták egyik festői helyszínén, a Vekeri-tónál.
Vali szakkollégiumi mentora
A film vizuális felépítésével, a beállításokkal az alkotók kifejezetten arra törekedtek, hogy az elbeszélés drámai tartalmának kibontakozási folyamatát a néző szemszögéből jól követhetővé tegye. Ezt a célt szolgálják Vali roma szakkollégiumi mentorának értelmező megszólalásai, amelyek a történet meghatározott pontjain magyarázzák a cselekményt.
Gyakorlati vizsgára készülés közben
A film jó példája a saját sorsát rendkívül hátrányos helyzete ellenére sikeresen irányítani képes személyiségnek.
Ma Magyarországon a roma származású, nevelt gyermekként felnőtt fiatalok. érvényesülési esélyei összehasonlíthatatlanul rosszabbak, mint a családban felnövekvő kortársaiké. Vali története azonban azt is bizonyítja, hogy amennyiben a személyes késztetettségtől motivált fiatal a környezetben elérhető támogatásért megküzd, és erre mindenkori környezete fogékony, akkor a „csoda” sem lehetetlen.
Játék közben
A főhős és párja debreceni otthonukban
„A hagyomány árnyékában” - Tünde filmje
Játékidő: 40’20”
Helyszín: Nyírvasvári, Máriapócs
Film készítésének ideje: 2018
Kulcsszavak: hagyomány, cigány népzene, női nemi szerepek, családi minta
A film leírása
Tünde hagyománykövető, Nyírvasváriban élő oláh cigány családban nevelkedett, majd a Debreceni Egyetem Gyermeknevelési és Gyógypedagógiai Karán nemzetiségi óvodapedagógus cigány/roma szakirányon tanul.
Életútinterjú közben
Családjában a zenélés több generációra visszanyúló hagyomány, ami őt is magával ragadta. Nagyapja a helyi és Európahírű Kék Láng Együttes egyik alapító vezetője volt hosszú éveken keresztűl. A virtuóz zene és a helyi cigánytánc különösen a Nyírvasvári cigánybotoló méltán tette népszerűvé a saját folklórját előadó közösséget.
„Azt akarom, hogy minden unokám tanult legyen!”
Tünde édesapja, aki eredetileg kőművesnek tanult és kiegészítő forrásként alkalmi jelleggel műveli mesterségét, ugyancsak korán a zenélés rabja lett. Szenvedélyét lánya is örökölte, aki kiskora óta szerepel színpadi előadóként. Rendkívüli énekhangjával és tehetségével sokak elismerését vívta ki. A film nem egyszerűen egy fiatal oláh cigány nő zenei pályájának a nyomon követése, sokkal inkább a magától értetődően kínálkozó életút lehetőségével kapcsolatos dilemmák bemutatása.
Csak a zenélésből nem lehet megélni
Zenélni vagy tanulni, hangzik leegyszerűsítve a választáskényszer kérdése. Tünde története a saját sorsára vonatkozó válaszainak, útkeresésének és értelmezéseinek a sorozata. A film jelenetei elsősorban Nyírvasváriban, a főszereplő életében meghatározó helyszíneken kerültek felvételre: a családi házban, a helyi általános iskolában és a görög katolikus templomban. Tünde felsőoktatási pályaválasztásában a megszólalók egyöntetű véleménye szerint döntő szerepet játszott a családban a nagyszülőktől jól nyomon követhető meggyőződés, hogy a tanulás az érvényesülés legjobb útja. A főszereplő személyes értékvilágában a hagyomány tisztelete saját életsorsának reflexív elemzésén keresztül kerül összhangba a tanulás és érvényesülés célképzetével.
„Szállok a dallal”
A film jeleneteinek felépítésében a szerzők szándéka szerint a narratív interjúhelyzetekben elbeszélt életesemények és Tünde énekesi szerepben történő bemutatása egymást támogató vizuális építőelemek. A néző a film megtekintésekor egyszerre csodálkozhat rá a sokoldalú zenei tehetség művészetére, ami a könnyedebb műfajoktól, a szakrális éneken keresztül a saját hagyományos zenei anyag feldolgozásáig terjed, valamint a tanulással és tudással boldogulni vágyó fiatal nő elhivatottságára.
Zenélni vagy tanulni?
A családom nélkül soha – Gabica filmje
Játékidő: 56’
Helyszín: Balmazújváros, Hajdúböszörmény
Film készítésének ideje: 2020
Kulcsszavak: romungró közösség, szegregátum, romológia, hagyományos női szerepek
A film leírása
A film főhőse, Gabica a forgatásának időszakában Balmazújvárosban élt nagyszüleivel a romungró cigány telepnek nevezett városrészen, és a Debreceni Egyetem Gyermeknevelési és Gyógypedagógiai Karán romológia hallgatóként szerzett diplomát. A filmben a néző megismerheti a főhős tanulási motivációit és azt a családtörténeti hátteret, amely megalapozta mobilitási pályáját. Fiatal kora ellenére tisztán látja lokális közössége társadalmi és gazdasági problémáit, okait, és ismeretei alapján értelmező módon viszonyul személyes szerepéhez, amikor megfogalmazza, hogy a felzárkózáshoz helyi tudással bíró kompetens szakemberek munkájára van szükség. Gabica hite szerint egyszer majd ő töltheti be a közössége felemelkedésében közreműködő roma értelmiségi szerepét a városban.
„Volt egyszer egy virágzó gazdaságunk…”
„… most nézze meg, mi maradt belőle?”
A filmben bemutatott történet túlmutat a főszereplő egyéni életútjának elemzésén. A főhős státuszának értelmezéséhez fontos támpontként hangsúlyt kap a közvetlen családtagoknak, további négy személy perspektívájának az ábrázolása, akik eltérő módon, de ugyanannak a célnak az elérésére ösztönzik a főhőst.
A nagyszülők családi háza
Családi relikviák
A nagyszülők családi gazdasága a rendszerváltás után felemelkedő sikeres vállalkozás volt, amely a külső körülmények hatására fokozatosan hullott ele- meire, és történetük az elmúlt három évtized vidéki életvilágainak egy szeletéről vázolt vizuális korrajz. A főhős szempontjából a családi környezet a gyermekkor meghatározó színtere volt, ahol a munkára nevelés, a „valamit valamiért” életelv öröksége, és a személyes érvényesülésben kiemelt jelentőségű értékrend elsajátítására nyílt lehetősége.
Gabica és nagymamája
Az édesanya Gabica gyerekkorát idézi
Az édesapa a lánya elképzelt jövőjéről mesél
Gabica a szegregátum kortárs problémáit részletezi
A filmben a néző megismerheti a szülők egyéni boldogulásának narratíváját is, amelyből kiviláglik a dolgosszorgos hozzáállás generációkon átívelő attitűdje és rámutat a transzgenerációs mobilitás jelentőségére a romák társadalmi integrációjának folyamatában. Gabica története példaképszerűen láttatja, hogy a pozitív családi környezet még a legkevésbé sem ideális induló körülmények esetében is olyan kiemelkedő jelentőségű hátránykompenzáló színtér, amely hatékonyan ellensúlyozhatja a szociokulturális meghatározottságokból fakadó nehézségeket.
Filmcíme: Köztes kitettség – Keti és Bobby filmje
Filmidő: 30:30
Helyszín: Hodász
Film készítésének ideje: 2021
Kulcsszavak: etnikai identitás, hagyomány, társadalmi mobilitás, roma származású értelmiségi
A film leírása
Márk és Kinga, vagy ahogy az oláh cigány telepi közösségben nevezik őket, Keti és Bobby fiatal roma értelmiségi házaspár. Jelenleg két (a film forgatásának idején még csak egy) kisgyermek szülei, akik Hodász egyik szegregátumi településrészén Bobby nagyapjától megörökölt házban élnek. Történetükből a néző a magyarországi roma társadalom integrációs folyamatának egyik kiemelt jelentőségű vetületével ismerkedhet meg. A hátrányos körülményekből kiemelkedő értelmiségivé váló roma fiatalok életútjának velejárója, hogy pályaválasztásuk következményeként kilépnek a közösségeikből. A sikeres iskolai pályafutás jutalmaként elnyert diploma azonban mind a személyes, mind az általános társadalmi várakozások- kal ellentétben nem kínálja automatikusan a többségi befogadást, az integrációt.
Élő hagyomány a mindennapokban
A roma értelmiségi léthelyzet, ahogy ezzel a film címe és a szüzsé szembesít bennünket, gyakran egyfajta „köztes kitettség”. A köztesség fogalmának elvont értelemtartalma fix, és a sem ide-, sem odatartozás állapotára utal. A Keti és Bobby példája kapcsán okkal felvethető kérdés, hogy a „köztes kitettség” milyen áldozatok árán, vagy egyáltalán feloldható állapot-e?
Játék közben az udvaron
A két főhős élettörténetének mozaikszerűen építkező és párhuzamosan bemutatott elbeszélésével a film igyekszik a nézőt szembesíteni a roma származású és értelmiségivé váló fiatalok egzisztenciális sorskérdéseivel. Személyes dilemmáikkal vívódva példaképszerű történetükön keresztül megvilágítják mindazon nehézségeket, amelyek a saját lokális közösségnek, a tanult szakmai hivatás étoszának és az értelmiségi szereppel társuló többségi normáknak történő párhuzamos meg feleléskényszerből ered.
Keti a munkahelyéről mesél
Az egyetlen helyszínen, a szegregá- tumi lakókörnyezetben forgatott film jelenetei a néző számára láthatóvá teszik azokat a közvetlen kulisszákat, ahol Keti és Bobby életének mindennapjai zajlanak.
„Miért csináltunk alapítványt?”
Mindezzel szembesülve, az interjúhelyzetekben felvett monológokból és pár- beszédekből világossá válik, hogy hőseink saját történetükkel szembenézve, azt egyfajta reflexív tudatossággal értelmezve, személyes életútjuk révén valójában a fiatal roma értelmiségiek sorskérdéseinek a szintézisét fogalmazzák meg számunkra.
Mi lett volna ha… – Rajmond filmje
Filmidő: 01:03:05
Helyszín: Hodász
Film készítésének ideje: 2022
Kulcsszavak: előítélet, roma származású értelmiségi, szociálpedagógia
A film leírása
A filmben bemutatott történet egy hátrányos helyzetű oláh cigány származású fiatalember életútjának kiemelt állomásait mutatja be. A Mátészalkai vegyes etnikai népességű található Hodászon született Rajmond szülei törekvő emberek voltak, akik két fiúgyermeküknek nem a szegregátumi sorsot szánták.
Interjúhelyzetben
A család működéséhez a vállalkozó apa a biztos anyagi körülmények meg teremtésével, míg a háztartásbeli édesanya a fizikai biztonságot jelentő stabil otthon biztosításával járult hozzá. Az idilli módon induló életutat azonban váratlan tragédiák sorozata törte derékba.
A „boldog békeidők”: a család
Rajmond számtalan próbatétellel volt kénytelen szembenézni annak érdekében, hogy talpon maradjon és ne kallódjon el. A film egy fiatalember útkeresésének dilemmáit tárja a néző elé. A kendőzetlen őszinteséggel elbeszélt élettörténet rávilágít a roma származású és hátrányos helyzetű fiatalokkal szembeni diszkrimináció meglétére, illetve arra, hogy az egyéni képességek mellett a kirekesztéssel történő megküzdésben a támogató környezetnek mennyire fontos szerepe lehet. A filmnarratíva szerkezeti egységei az életút kronológiai rendjét követik és feltárják azt a folyamatot, ahogy a főhős személyes és etnikai identitását meghatározó körülményeivel szembesül, majd mindezt gondolkodásának reflexív tárgyává teszi.
Az apa mesél a főhős gyermekkoráról
A fivérek mesélnek
A Mi lett volna, ha … bizonyos értelemben tipikus eszméléstörténet. A filmből a néző megismerheti azokat a romák társadalmi integrációját akadályozó diszkriminációs gyakorlatokat, amelyek általánosan elterjedtek társadalmunkban és rávilágítanak arra, hogy az esélyegyenlőség biztosítása nem csupán a kisebbség részéről okkal megkövetelt jog, de a többség számára is előnyökkel kecsegtető stratégia.
Rajmond nevelőanyja
A film jelenetei Hodászon, Rajmond családjában, valamint a helyi görögkatolikus egyház által üzemeltetett családok átmeneti otthonában és idősek otthonában, az egykori középiskolában, Biriben, valamint a főhős és párja mátészalkai otthonában kerültek leforgatásra. Az alkotók a filmhez archív családi videófelvételeket is felhasználtak, így a néző számára érzékelhetővé válik az a bensőséges családi atmoszféra, amely kétségtelenül hozzájárult Rajmond rendkívüli személyiségének kibontakozásához.