Kisvilágok sorozat koncepciójáról
Az AntRom filmműhely második sorozatának koncepciója 2018-ban fogalmazódott meg. A „Kisvilágok” sorozatcím a kortárs magyar vidéki társadalmak lokális közösségeinek mindennapjaiba kíván betekintést nyújtani. A filmsorozat hitvallását Claudio Magris kortárs olasz író egy gondolata ihlette. Szerinte ugyanis minden hely, legyen az a külső szemlélő számára bármilyen érdektelen, vagy kicsiny, valójában az ott élők perspektívájából megfellebbezhetetlen módon a világ közepe. A legfontosabb világ, ahol egy egész élet leélését követően sem kell úgy éreznie az embernek, hogy bármi fontosból kimaradt volna.
A „Kisvilágok” sorozat filmjeinek célja, hogy a helyszíneken élők perspektívájából mutassa be a színtér jellemző társadalmi folyamatainak fontosabb összefüggéseit, különös tekintettel az együttélési helyzetek következményeire. Felfogásunk szerint az ábrázolt lokális életvilágok lakóinak megannyi nézőpontja, habár mind más és más aspektusait engedi látni a színtereknek, mégis minden esetben rávilágít arra, hogy a megszólalók miként tekintenek közvetlen környezetükre. A kívülálló nézők, akik többsége feltehetően még nem járt a filmekben bemutatott településeken, a helyiek eltérő nézőpontjainak ütköztetése eredményeként sajátos értelmezői szerepben találják magukat.
A „Kisvilágok” mindegyike autonóm, megismételhetetlen és egyedi, amit az ott élők interpretációi hoznak közel a mindenkori nézőhöz. A sorozat filmjei a készítők reménye szerint alkalmas eszköz ahhoz, hogy a kívülálló vagy a felszínes utazó számára talán első pillantásra kevésbé érdekes helyeket egy olyan érzékenyítési gyakorlat színtereként mutassa fel, amely a néző figyelmét az apró részletekre és az életvilágok finomszerkezetére irányítva láttatja, hogy a helyiek szempontjából a „Kisvilág” miért mindig a világ a közepe.
Filmek
Nincsenek illúzióink – Kisköre
Játékidő: 38’50”
Helyszín: Kisköre
Film készítésének ideje: 2018
Kulcsszavak: etnikai együttélés, szegregáció, településfejlesztés
A film leírása
Kisköre, a dél-hevesi kisváros az elmúlt években minden tekintetben a fokozódó marginalizáció színtere. A 2005-ben városi rangot nyert település fejlődésében ez váratlan fordulat, hisz az 1973-ban átadott vízlépcső és vízerőmű remek fejlődési pályát kínált.
Az egykor falusias település lakossága az ipari létesítmény üzemeltetéséhez szükséges népességgel, munkásokkal és értelmiségiekkel bővült. Az ígéretes előnytényezők azonban az ezredfordulót követően már kevésbé érvényesültek és fokozatosan a belső perifériákra jellemző tendenciák uralkodtak el.
A Heves és Jász-Nagykun-Szolnok megyék határán fekvő település a tiszai környezet kedvező idegenforgalmi lehetőségeinek ellenére az aktív munkaerőt nem tudta megtartani, ami elvándorlási hullámot generált. Ennek párhuzamos folyamataként a környező kisebb településekről, elsősorban a roma népesség bevándorlása indult meg Kiskörére, ami az etnodemográfiai folyamatokat tekintve azt eredményezte, hogy a fiatal korcsoportba tartozó kisebbségi népesség aránya a település lakosságán belül ugrásszerűen megnőtt. A törzsökös roma népesség mellett a beköltözők és az elöregedő magyar közösség közötti együttélési helyzetek sajátos viszonyokat eredményeztek.
A dokumentumfilm számos eltérő társadalmi státuszú, származású és életkorú helyi lakos perspektívájából mutatja be a kiskörei társadalom belső viszonyait jellemző folyamatokat, az együttélés mikéntjéről és minőségéről megfogalmazott narratívákat. A tartalmukat tekintve eltérő álláspontokból kirajzolódik a „kisvilág” lokális és szituatív karaktere, az, hogy Kisköre az ott élők szempontjából olyan komplex eseti világ, amelynek megértése csak az azt elbeszélők eltérő álláspontjának párhuzamosan megvalósuló figyelembe vétele mellett lehetséges.
A kisváros és általában a „magyar vidék” jövője miatt aggódó polgármester, az optimista nyugdíjas tanítónő, aki helytörténeti gyűjtemény szervezésével állít emléket az egykori Kisköre letűnt lokális hagyományainak, a településről elvágyódó egyetemi hallgató, aki elképzelhetetlennek látja jövőjét a településen, a roma származású tanító szakos, aki igazi lokálpatriótaként fogalmaz, az ugyancsak roma származású mezőőr, aki egész egyszerűen csak jól érzi magát és a gátőr, aki közel ötvenévesen az elköltözést tervezi az ellehetetlenülő együttélés miatt, a „kisvilág” megannyi arca. A kaleidoszkóp-szerűen felvillanó sorsok és narratívák a néző számára láthatóvá teszik az összetett, de a külső megfigyelő előtt első pillantásra rejtve maradó lokális folyamatokat.
A témában megjelent eddigi tanulmányok
Soós Zsolt (2019): Kisköre kortárs társadalmi folyamatai, lokális együttműködési modellek = Contemporary social proecesses, loval cooperative models in Kisköre. In Biczó Gábor (szerk.): Terepek és elméletek = Fields and Theories: A Lippai Balázs Roma Szakkollégium válogatott romológiai tanulmánygyűjteménye = Selected Essayes from the Field of Romology by Lippai Balázs Romani College. Debrecen: Didakt, 131–145.
Az előítéleteken túl - Tiszalök
Játékidő: 38’50”
Helyszín: Tiszalök
Film készítésének ideje: 2019
Kulcsszavak: etnikai együttélés, elvándorlás, társadalmi felzárkózás, spontán szegregáció
A film leírása
Tiszalök nagy múltú, a Közép-Tisza-Vidéken található folyóparti kisváros. Közelmúltját alapvetően meghatározta a szocialista korszakban a Tiszára telepített vízerőmű, ami a Monarchia, majd a két világháború közti egykori községnek, 1992 óta városnak, új perspektívát kínált.
A megnövekvő és polgárosodó népesség civil önszerveződése sajátos helyi identitást termelt ki. A helyzet a kétezres évektől kezdve azonban alapvetően megváltozott. A gazdasági válság a munkaerőpiacra kedvezőtlen hatást gyakorolt, a település népességmegtartó ereje meggyengült. A fokozatosan felgyorsuló elvándorlási hullám a fiatalabb magyar származású családokat érintette elsősorban. A helyben maradó és fokozatosan elöregedő magyar közösség mellett egy lélekszámát tekintve dinamikusan növekvő és fiatal roma közösség alkotja a település társadalmát.
A filmben megszólaló szereplők a tiszalöki életvilágot más és más nézőpontból láttatják. A keretes szerkezetű filmben a közösségbe kívülről érkező református tiszteletes asszony szakértői-értelmezői narratívája egyfajta rálátást kínál a néző számára.
A bő ötezer lelkes kisváros legfontosabb kortárs problémájaként a helyi társadalom átalakulását és ennek elsődleges kiváltó okát, a fiatalok elvándorlását tekinti. Értelmezésére rímel egy másik megszólaló, a tősgyökeres tiszalöki nyugdíjas, aki az elmúlt hét évtized keresztmetszetében a helyi közösség etnikai összetételének megváltozásával magyarázza a kisváros kortárs hanyatlását. Mintegy ezeket a véleményeket ellenpontozza a szomszédos falvak egyikéből, családjával középiskolás évei előtt érkező bevándorló, aki számára Tiszalök a világ közepe, az otthon.
A film szereplői közül státuszukat tekintve eltérő narratívákat fogalmaz meg a helyi általános igazgatóhelyettese és a polgármester.
A település etnodemográfiai fejlődéséből következő ellentmondásokat és nehézségeket, bár mindketten érzékelik, viszonyulásuk eltér. Az oktatás és képzés elsődlegessége mellett különböző értelmezői következtetéstől indíttatva, de mindkét megszólaló a szabálykövető állampolgári magatartás elérését, vagy kikényszerítését tekinti a sikeres együttélés kulcsának.
A néző szempontjából a település viszonyainak árnyalt értelmezését segíti a kisváros perifériáján található szegregátum óvodájának vezetője.
A több mint harminc év tapasztalatainak tükrében a helyi cigány közösség integrációjának kérdését kollektív és a település határain túlmutató jelentőségű ügyként láttatja. Hasonlóan árnyalt perspektívát kínál a helyi roma származású fiatalember narratívája.
A filmben megszólaló szereplők egymást váltó elbeszélései alapján kirajzolódó „Kisvilág” bonyolult szerkezete a néző számára valódi értelmezői feladat. Az egymással szemben álló, eltérő vélemények interpretációja olyan kihívás, ami ráébreszt bennünket, arra, hogy az első pillantásra talán egyszerűnek tetsző életvilágokkal jellemezhető lokális társadalmak valójában az ottélők szempontjából összetett, egyedi és megismételhetetlen mikrokozmoszok.
A témához kapcsolódóan megjelent tanulmányok
Soós Zsolt (2020): Tiszalök kortárs társadalmi folyamatai. Különleges Bánásmód. 6. 2. 95–104.
Legyen hited az élethez - Hajdúdorog
Játékidő: 46’20”
Helyszín: Hajdúdorog
Film készítésének ideje: 2019
Kulcsszavak: görögkatolikus cigánypasztoráció, etnikai együttélés, mélyszegénység, akkulturáció
A film leírása
A film a magyarországi görögkatolicizmus egyik legfontosabb településén, Hajdúdorogon került leforgatásra. Az elsősorban mezőgazdaságból élő és kiváló termőfölddel rendelkező közel kilencezer lakosú hajdúsági kisváros életét napjainkig meghatározza a görögkatolikus örökség és az egyház szellemi befolyása a település társadalmára. A hajdúdorogi közösség korábban fejlett családi gazdálkodói rendszerbe szerveződött, amelynek szerkezeti felépítését a birtoknagyság és az ennek a bázisán keletkezett gazdasági hatalom és társadalmi presztízs határozta meg. Az elmúlt évtizedekben a történetileg örökölt viszonyok, az ennek alapját képező normák és kultúra alapjaiban változott meg.
A filmben megszólaló szereplők perspektívái a néző szempontjából láthatóvá teszik a sajátos „Kisvilág” metszeteit, a helyi társadalom átalakulásának folyamatát az ottélők értelmezésében és megvilágítják az etnikai együttélés eredményeként a közösségek között kialakuló ütközéspontokat.
A filmben a helyi szakértői-értelmezői szerepben megszólaló egyházi vezető részletesen elemzi azokat az alapvető összefüggéseket, amelyek a hajdúdorogi társadalom folyamatainak, a „Kisvilág” működésének a megértéséhez nélkülözhetetlenek. A település fokozatos térvesztése összefügg azzal a ténnyel, hogy földrajzi értelemben nagyobb települések közé ékelődött be és vonzásrégiójába egyáltalán nem találhatók kisebb falvak, ellentétben a szomszédos Hajdúnánással, Hajdúböszörménnyel és Újfehértóval. A kisváros népességmegtartó erejének csökkenése részben a földbirtokkoncentrációval, és emiatt a mezőgazdaság kisebb munkaerő szükségletéve, illetve a helyi szolgáltatások korlátozott munkaerőigényével és ebből következően a fokozódó elvándorlással magyarázható. Emellett a népesség szerkezetében a helyi roma kisebbségi közösség növekvő aránya ugyancsak fontos változásfolyamat. A filmben megszólaló másik kulcsszereplő, az egyház cigánypasztorációval megbízott diakónusa, aki az egymástól elkülönült két közösség közötti közvetítő szerep mellett a mélyszegénységben és többségében szegregátumi környezetben élő roma népesség integrációjának kulcsszereplője.
A film képi világa igyekszik hangsúlyozni a vallás jelentőségét és a görögkatolikus egyház társadalmi-szociális szerepvállalását, amelyek kiemelkedő tényezők a hajdúdorogi etnikai együttélési kapcsolatok alakulása szempontjából. A film további szereplői, a helyi illetőségű szociálpedagógus hallgató, az óvónő, a magyar származású gazdálkodó, a cigány kisebbségi önkormányzat vezetője és a mélyszegénységben élő roma gimnazista lány a „Kisvilág” számos dimenzióját teszik láthatóvá és értelmezhetővé a néző számára.
A témában eddig megjelent tanulmányok
Soós Zsolt (2020): Hajdúdorog kortárs társadalmi folyamatai. Különleges Bánásmód. 6. 3. 33–50.
A hídon túl – Nagyecsed
Játékidő: 41’30”
Helyszín: Nagyecsed
Film készítésének ideje: 2019
Kulcsszavak: etnikai együttélés, szegregátumi iskola, oláh cigány közösség, hagyományőrző közösségek
A film leírása
Nagyecsed a Nyírség peremén található nagymúltú kisváros, amely a multietnikus együttélési helyzetek valóságos laboratóriuma. Az egykori Ecsedi-láp közelsége évszázadokon át meghatározta a település magyar népességének életmódját és kultúráját, míg a vár egészen a Rákóczi-szabadágharc bukásáig uralta a hely történelmét. Először a vár lerombolása a 18. század elején, majd a láp végleges lecsapolása a 19. század közepén alapvetően új fejlődéspályára állította Nagyecsedet. A mezőgazdasággal és azon belül is elsősorban növénytermesztéssel foglalkozó falu, majd község csak 1997-ben nyerte vissza városi rangját.
A rendszerváltást követően aztán a részben Mátészalka árnyékában hátrányos fejlődési helyzetű, ugyanakkor a közvetlen környezete számára mikroközponti funkciójú – középiskola, orvosi rendelő – település igen sajátos helyi viszonyokat tükröz. Ebben fontos szerepe van annak, hogy Nagyecsed népesség-összetétele az elmúlt évtizedekben folyamatos és gyökeres változáson ment keresztül. Egyrészt a fiatal és magasabban iskolázott fiatalok elvándorlása a beszűkülő munkaerő-piaci viszonyok miatt hátrányosan érintette a település gazdasági viszonyait. Másfelől feltűnő a két helyi roma közösség, a hagyományőrző és a cerhari dialektust beszélő oláh cigányok, valamint a romungró népesség a településen belüli arányainak megnövekedése, ami igen érdekes helyzetet teremtett. Míg az oláh közösség adaptív, a többségi normákhoz történő tudatos alkalmazkodás érdekében bizonyos hagyományait feladó magatartással jellemezhető, addig a többségében szegregátumban élő és mélyszegény romungró közösség együttélési kapcsolatai sajátos mintázatot képeznek.
A dokumentumfilm fókuszában a spontán szegregáció eredményeként száz százalékban roma diákok által látogatott általános iskola áll. Az intézmény vezetőjének szakértői-értelmezői narratívája a nézőt bevezeti a település általános és etnikai viszonyaiba. A filmben megszólaló szereplők elbeszélései aztán árnyalják a kialakuló első benyomást. A helyi hagyományőrző oláh cigány táncegyüttes vezetőjének elbeszéléséből világossá válik, hogy a hagyományok, jelesül a tánc a társadalmi integráció előmozdításának és a szegregált létformából következő hátrányok csökkentésének hatékony eszköze.
Az értelmezést elmélyíti a roma származású óvónő, aki a pedagógiai munkájának részeként bemutatja a hagyományőrző foglalkozást és a fiatal oláh cigány származású táncoktató, aki szenvedélyesen mesél a tánc közösségformáló erejéről.
A néző szemei előtt az együttélés bonyolult körülményeiről kirajzolódó „kisvilág” működtetésében fontos funkciót nyerő helyi hagyomány a közösségek kölcsönös elfogadását elősegítő gyakorlati értékű ismeretként tűnik fel.
A témában eddig megjelent tanulmányok
Soós Zsolt – Szabó Gyula (2021): Contemporary Social Processes of Nagyecsed, with Special Regard to the Situation of the Roma Population. Különleges Bánásmód. 7. 1. 45–57.
Szabó Henriett (2019): A lokális hagyomány funkciói a nagyecsedi kortárs közösségfolyamatokban. Néprajzi Látóhatár. 28. 1–2. 157–204.
Sokat tanulhatunk egymástól – Hodász
Játékidő: 52’11”
Helyszín: Hodász
Film készítésének ideje: 2020
Kulcsszavak: nemzetiségi óvodapedagógus, oláh cigány közösség, etnikai együttélés, roma női szerepek, társadalmi felzárkózás
Film leírása
A film a mátészalkai járásban található bő háromezer lelkes Hodászon, az északkelet-magyarországi multietnikus együttélési helyzetek iskolapéldájaként bemutatható településen készült. A néző egy szociális szakembernek, a filmben megszólaló helyi szakértőnek a tolmácsolásában ismerkedhet meg a hodászi lokális etnikai közösségek alapvető jellemzőivel. Az elbeszélésből kiderül, hogy a magyar, az oláh cigány és a romungró közösségek történeti hátterüket és szociokulturális jellemvonásaikat tekintve igen eltérő tulajdonságokkal írhatók le. A korábban elsősorban mezőgazdaságból élő magyarok a település össznépességén belül a két cigány csoport lélekszámával összevetésben relatív kisebbségbe szorultak. A szakértő szövegéből az is kiderül, hogy a településen élő hagyományőrző és sok családban napjainkig a cerhari dialektust beszélő görögkatolikus oláh cigány közösség alkalmazkodása a többségi normákhoz sokkal előrehaladottabb, mint a település harmadik közösségének, a romungróknak a beilleszkedése.
A film kifejezett hangsúlyt helyez az együttélési kapcsolatok több dimenzióból történő bemutatására. Ebben kiemelt szerepet kap a helyi óvodában dolgozó fiatal oláh cigány származású óvónő, aki bemutatja a csoportjában folytatott hagyományőrzésre épülő pedagógiai munkát. Az óvónő példaértékű szakmai tevékenysége környezetének a megbecsülését is kivívta. A filmben megszólaló munkatársak és szülők véleménye finoman és több szempontból árnyalja munkájának a jelentőségét, amit közössége pontosan ért. Az óvónő kulturális közvetítőszerepének tényleges és szimbolikus jelentősége rávilágít arra, hogy a hodászi társadalomban a multietnikus együttélés, a közösségek kölcsönös tapasztalata egymásról túlmutat az etnikai különbözőségen. Másként fogalmazva, a sikeres együttélés alapját képező kölcsönös és hiteles tudás a „Másikról” és kultúrájáról nem helyi jelentőségű ügy. Példaként szolgálhat bárhol, hisz „sokat tanulhatunk egymástól”.
A film jelenetei a település óvodájában, az oláh cigány telepen, a romungró szegregátumban és az óvónő családjában kerültek leforgatásra. A sajátos és Magyarországon nem túl gyakori hodászi együttélési gyakorlat hátterében meghúzódó történeti szál, mely szerint a szituáció kulcsa a helyi oláh cigány közösség betérése a görögkatolikus egyházba Sója Miklós plébános vezetésével az 50-es évek második felében, ugyancsak fontos hangsúlyt kap a „Kisvilág” működésének a bemutatásában.
Egy fecske is csinálhat nyarat - Nyírvasvári
Játékidő: 44’26”
Helyszín: Nyírvasvári
Film készítésének ideje: 2021
Kulcsszavak: etnikai együttélés, társadalmi integráció, Nyírvasvári 16 FC, kompetens helyi aktor
Film leírása
A film a nyírbátori járásban található nem egészen kétezer lelkes Nyírvasváriba kalauzolja el a nézőt. A község három etnikai közösség otthona, ahol a görögkatolikus magyar többség mellet túlnyomóan elkülönülve élnek oláh cigányok és romungrók. A két roma közösség közötti társadalmi és kulturális kapcsolatok szorosnak mondhatók, azonban a többségi társadalomtól elkülönült életvitelük, a kevés találkozási helyzet okán a település mindennapjaiban kevéssé szervesült csoportot képeznek. A magyarok és romák közötti rendszeres és intézményi keretek között megvalósuló érintkezés színterei korlátozottak. A helyi óvodában a gyermekek túlnyomó többsége roma származású, és az általános iskolai korcsoportban még inkább jellemző, hogy a magyar szülők gyermekeiket a közeli járásközpont oktatási intézményeibe, Nyírbátorba járatják.
Az első pillantásra talán kedvezőtlen együttélési adottságokat mutató településen azonban működik egy közösség, a 2016-ban újraszerveződött futballcsapat, amelynek a tevékenysége lényegében a helyi társadalmi viszonyokat meghatározó folyamatok tagadása. A Nyírvasvári 16 FC fiatal elnöke tősgyökeres lokálpatriótaként mutat példát és teremt mintát munkájával arra, hogy a sportközösség a társadalmi integráció kitüntetett színtere lehet. A közgazdász végzettségű vállalkozó és családja önkéntes társadalmi küldetésként időt, pénzt és energiát nem kímélve szervezi a megyei másodosztályban versenyző klubot. Az utánpótláskorosztályokban, a legkisebb óvodásoktól az U19-es csapatig helyi illetőségű magyar és roma gyerekek sportolnak együtt, küzdenek egymásért váll-vállvetve. Történetük és vezetőjük példája mind a szűkebb környezetben, ahol a szomszéd településeken sorban szűnnek meg a falusi csapatok, mind a tágabb társadalmi összefüggésekben igen figyelemreméltó és elismerésért kiáltó teljesítmény.
Válaszúton - Hosszúpályi
Játékidő: 45’25”
Helyszín: Hosszúpályi
Film készítésének ideje: 2021
Kulcsszavak: etnikai együttélés, roma nemzetiségi óvoda, mélyszegénység, depriváció,
A film leírása
A film egy a román határhoz közeli, Debrecentől mindössze 18 kilométerre fekvő nagyközség életébe és az ott élő részközösségek együttélési viszonyaiba enged bepillantást. A közel hatezer lelkes Hosszúpályi többségében református magyar népessége mellet egy kisebb katolikus és görögkatolikus közösség otthona is.
A Derecskei járásban található település elsősorban és mindig a mezőgazdaságból élt, ám a homokos talaj mérsékelten kedvező környezeti adottsága miatt a városi munkavállalásnak ugyancsak komoly hagyománya van.
A rendszerváltást követő évtizedekben a község társadalmi viszonyai gyökeresen átalakultak. A törzsökös többségi magyar református közösség fokozatosan elöregedett, a település korlátozott népességmegtartó képessége okán, különösen a tanult fiatalok elvándorlása felgyorsult. Ezzel szemben Debrecen viszonylagos közelsége miatt részben a megyeszékhelyről, részben a határon túlról sokan telepedtek meg a községben, ami az elmúlt évtized távlatában ellensúlyozta az elvándorlást.
A település másik nagy etnikai részközössége a lakosság bő harmadát kitevő helyi roma társadalom. Az eredetileg a kárpáti cigány dialektust beszélő csoport nyelvi asszimilációja napjainkra szinte teljessé vált, csupán az idősebb generáció őrzi még anyanyelvét. Ugyanakkor a helyi cigányság szocioökonómiai szempontból további két markáns közösségre tagolódik. A rendkívüli mélyszegénységben élő deprivált telepi roma csoportra és a magasabb státuszú, a magyar közösséggel jobb kapcsolatot ápoló, integrálódó, valamint a helyi magyar közösséggel részben vegyesen megtelepedett cigányok csoportjára.
A magyar-cigány együttélés szempontjából kiemelkedő jelentőségi helyi intézményre, a Roma Nemzetiségi Óvoda munkájára a film külön hangsúlyt helyez. A nagytapasztalatú roma származású óvodavezető történetén keresztül a néző beleláthat a többségében hátrányos helyzetű gyerekek társadalmi integrációjának kihívásaiba.
A film a négy részközösség között kialakult együttélési kapcsolatok bemutatására, a háttérfolyamatok ábrázolására fókuszál. A megszólalok, egyben a sorolt részközösségek reprezentánsai, akik narratíváikon keresztül látni engedik a mai magyar társadalom egészét érintő legfontosabb integrációs kérdések összefüggéseit. A film a helyiek válaszkeresési kísérleteinek tanulságos látlelete, amely a néző számára érzékelhetővé teszi a kortárs vidéki társadalmak sokaságában lejátszódó folyamatok lényegét és tétjét egy konkrét esettanulmány példáján keresztül.
Ez van – Mérk
Játékidő: 41’50”
Helyszín: Mérk
Film készítésének ideje: 2022
Kulcsszavak: sváb-cigány-magyar együttélés, sváb kulturális örökség, jó példa, etnikai határátlépés
A film leírása
A Kisvilágok dokumentumfilm-sorozat kilencedik epizódja különös környezetbe kalauzolja el a nézőt. Mérk a magyar-román határvidék vegyes etnikai népességgel rendelkező települése. A 18. század közepéig magyar és ruszin népességű faluba elsősorban a Nagykároly környéki sváb falvakból a Károlyi grófi család családokat telepített be.
Mérk újkori történetében a katolikus svábok, a református magyarok, az elmagyarosodott ruszin görögkatolikusok mellett markáns roma közösség telepedett meg. A mai mérki cigányság azonban nem alkot homogén közösséget, mivel a törzsökös romungrók közé a szomszédos településekről, és gyakran oláh cigány családok is beköltöznek. A település a sokkal homogénebb népességviszonyokat tükröző Vállaj község szomszédságában az együttélési viszonyok igen sajátos gyakorlatait alakította ki.
Az Ez van című dokumentumfilm a kifejezetten bonyolult etnikai és felekezeti képletet mutató település társadalmi viszonyaiba a különböző csoportokat reprezentáló szereplők narratíváin keresztül kínál betekintést. A filmben érvényesített értelmezői fókusz a sváb közösség perspektívájára összpontosít és a település folyamatviszonyainak elemzéséhez a nyelvileg asszimilálódott, azonban kulturális identitását megőrző közösséget választja vonatkoztatási pontként.
A sváb származású intézményvezető az óvodába járó gyerekek összetételének átalakulásán keresztül elemzi azokat a kihívásokat, amelyek megoldására egyetlen lehetséges stratégiaként az alkalmazkodást jelöli meg. A roma származású gyerekek nevelését azonban pozitív attitűddel és a településre jellemző kiegyensúlyozott együttélésnek köszönhetően sikeresen megoldható feladatként látja.
Ehhez képest a Mérk múltjában igen jártas nyugalmazott tanárnő narratívája a történeti dimenzióban láttatja a településre jellemző harmonikusnak mondható hosszú távú együttélési viszonyokat.
Az etnikai csoportok közötti közeledés és átjárás példája a harmadik sváb származású gyógypedagógia szakos egyetemista, aki élettörténeti narratíváján keresztül vezeti be a nézőt a helyi cigányokkal kialakult kiegyensúlyozott együttélési kapcsolatok jellemzőibe.
Oláh cigány származású párjával kialakult kapcsolatának története világosan láttatja, hogy milyen feltételek mellett termelődnek ki azok a személyiséget meghatározó kulturális minták, amelyek az elfogadás képességét az olyan közösségek közötti kulturális távolság áthidalásában is lehetővé teszi, mint a svábok és az oláh cigányok. A dokumentumfilmben megszólaló további két helyi roma származású szereplő narratívája kiegészíti és megerősíti a mérki együttélésről a sváb-magyar kulturális identitás perspektívájából megfogalmazottakat.
A film képi világa törekszik a színtér épített örökségének hangsúlyos bemutatásán keresztül a sváb kultúra látható nyomainak ábrázolására. Az épített csűrök, jellegzetes lakóépületek egy sajátos erős normavilággal és karakteres értékrenddel bíró közösségre utalnak, amely életmódjával erőteljes hatást gyakorolt a környezetében élő magyar és roma közösségre egyaránt.
Vidéki elégia – Sáp
Játékidő: 28’
Helyszín: Sáp
Film készítésének ideje: 2022
Kulcsszavak: heterogén társadalom, peremhelyzet, magyar-roma etnikai konfliktusok
A film leírása
A Kisvilágok dokumentumfilm-sorozat egyedülálló, és mondhatni kísérleti igénnyel létrehozott epizódjának színhelye Sáp.
A település a Sárrét néprajzi tájegység északi peremén található Berettyóújfalu és Püspökladány között, a Szolnokot Nagyváraddal összekötő vasútvonal mentén. A síkvidéki környezet és az egykor ingoványos-mocsaras terület népessége a lecsapolást követően elsősorban mezőgazdaságból élt. Sáp fejlődése szempontjából az 1858-ban átadott vasútvonal meghatározó szerepet játszott, a helyieknek munkalehetőséget és a városi munkavállalás esélyét kínálta. 
A rendszerváltást követően Sáp társadalma lassú átalakuláson ment keresztül, amelynek eredményeként a község az elmúlt három évtizedben gyökeresen megváltozott. A dokumentumfilm a mai Sáp viszonyait sajátos perspektívából bemutató látlelet. A film egyetlen szereplőjének a helyben élő szociálpedagógusnak az elbeszélése egyszerre leírása és értelmezése az elmúlt három évtized lokális társadalmi folyamatainak.
A jelenleg Berettyóújfaluban speciális lakásotthon vezetőjeként tevékenykedő Erika személyes élményeire alapozott, elégikus hang-nemben megfogalmazott narra-tívájából a néző számára egy átlagos magyar vidéki kis-település hanyatlástörténetének a kontúrjai rajzolódnak ki.
A rendszerváltás időszakában még élénk közösségi élettel rendelkező település rendezvényeivel, civil szervezeteivel egy virulens község képét mutatta. A visszaemlékezés narratívája szemléletesen idézi meg a sápi szüreti bálokat, falunapokat, utal az egykori népdalkör és általában a mindennapi élet egykor szokványos jeleneteire.
A falu népességmegtartó képességének csökkenése elválaszthatatlan a helyi munkalehetőségek beszűkülésétől és az etnodemográfiai folyamatok változásától.