AntRom Filmműhely - Filmek - „Minden más..." | Gyermeknevelési és Gyógypedagógiai Kar

„Minden más…”

Az itt található alkotások az AntRom filmműhely hivatalos megalakulását megelőzően a szerzők korábbi munkáiból tesz elérhetővé olyan filmeket, amelyek fontos szerepet játszottak az antropológiai szemléletű dokumentarista látásmód kibontakozásában. A tematikájukat tekintve különböző filmek rövid leírása a néző számára tájékoztatást kínál a történet tartalmára vonatkozóan. A szerzők reménye szerint a blokk részeként látható munkák a kortárs társadalmi folyamatok, a roma közösségek életvilágai és az együttélési folyamatok iránt érdeklődő nézők számára érdekes és tanulságos szakmai anyagok lehetnek.

FILMEK

Kincskereső

Játékidő: 26’43”
Helyszín: Hajdúböszörmény
Film készítésének ideje: 2016

Kulcsszavak: szegregált óvoda, Hajdúböszörmény – Déli-Lucernás, intézményi szocializáció, társadalmi integráció,

Hajdúböszörmény Déli-Lucernás városrészében működő „Kincskereső” óvoda egészen különleges intézmény. Vezetője Erdős Imréné, mindenki Marika nénije 1973 óta dolgozik az intézményben.

Kollégáival végzett munkájának eredményeként a városrész három szegregátumában élő többségében mélyszegény családok gyermekei valódi esélyt nyernek a társadalmi beilleszkedésre. Az óvodában folyó hátránykompenzáló példaértékű nevelő munka felbecsülhetetlen jelentőségű nem csak a helyi népesség, de a város szempontjából is.

Hárman nővérek

Játékidő: 28’16”
Helyszín: Hodász
Film készítésének ideje: 2016

Kulcsszavak: oláh cigány közösség, szegregátum, társadalmi mobilitás, generációs konfliktusok

A Mátészalkához közeli nagyközség, Hodász három etnikai közösség lakóhelye. A magyar, a romungró és az oláh cigány csoportok együttélésének színteréül szolgáló településen az utóbbi etnikai közösség többségében szegregált környezetben él. A településen 1941-1981 között tevékeny nagyhírű Sója Miklós görögkatolikus pap munkásságának eredményeként az oláh cigányok szorgalmas templomlátogató gyülekezetté váltak. Az életmódra, az értékrendre és részben a szokásokra is hatást gyakorló hitélet eredményeként a felnövekvő generációk egyre tudatosabban fordulta a tanulás, mint a társadalmi érvényesülés egy lehetséges útja felé.

A film három fiatal egyetemista lány perspektívájából arra tesz kísérletet, hogy a közösségi hagyományokkal szembeni megküzdés és ennek eredményeként az egyéni sorsválasztás esélyét elnyerjék. A miniatűr portrékból kirajzolódó rövid személyiségrajzok lehetővé teszi, hogy a néző a személyiség szintjén, az egyén perspektívájából láthasson rá az útkeresés nehézségére, apró drámáira. A filmben megszólaló szereplők, szülők, rokonok és a „három nővér” narratívái érthetővé teszik, hogy a társadalmi integrációval járó mobilitás milyen komoly próbatétel elé állítja a roma származású fiatalokat.

Az óvodavezető mellett megszólaló szereplők, a roma származású dajka, az írástudatlan nagymama vagy a szegregátumban felnőtt és a Kincskeresőben egykor volt óvodás, a film forgatásakor végzős középiskolás narratívái egyaránt az intézmény lokális társadalmi jelentőségét hangsúlyozzák. A filmben bemutatásra kerülő etnikai, kulturális és szociális értelemben is bonyolult színtér olyan hely, ahol a boldogulás esélye külső, módszeresen szervezett és szakszerű támogatás nélkül lehetetlen. A Kincskereső „jó gyakorlata” és összetett társadalmi funkciója, amely messze túlmutat egy óvoda feladatrendszerén, világossá teszi, hogy a hátrányos helyzetű kisebbségi közösségek integrációjának a hatékonyan működő köznevelési és közoktatási hálózat megkerülhetetlen előfeltétele.